Viharzóna felé tart a világgazdaság

A legutóbbi fejlemények azt mutatják, hogy a legfejlettebb országok (G7) már vagy benne vannak a recesszióban, vagy a visszaesés küszöbén állnak. Más fejlett és feltörekvő gazdaságok (az euróövezet többi tagja, Új-Zéland, Izland, Észtország és Lettország) kemény konjunkturális „földet érés” felé tartanak. Amint elérik, a meghatározó feltörekvő gazdaságoknál (Kína, Oroszország, India, Brazília) is a bővülés komoly lassulására lehet számítani.

A felderengő globális receszszió több tényező eredménye. Ilyen az amerikai, a brit, a spanyol, az ír – és egyéb európai – ingatlanpiaci buborék kipukkanása vagy a túl hosszú időn keresztül túl könnyen osztogatott hitelek súlya miatti pénzpiaci összeomlás. Utóbbihoz kapcsolódik az amerikai jelzáloghitel-válság következtében előállt likviditáshiány is. A zuhanó, jelenleg globálisan már 20 százalékos veszteséget elkönyvelt tőzsdeindexek kedvezőtlenül hatnak a befektetésekre, a dollár gyengesége pedig csökkenti az Egyesült Államok külkereskedelmi partnereinek a versenyképességét. Ráadásul itt vannak még a stagflációs hatások, vagyis a jegybankok az olaj és az élelmiszerek drágulása miatt fellépett inflációs nyomás miatt kénytelenek magasan tartani az irányadó kamatot, miközben a recesszió ezzel ellentétes előjelű monetáris politikát kívánna meg.

A hivatalos adatok azt sugallják, hogy az Egyesült Államok gazdaságát már az idei első három hónapban elérte a recesszió, míg a második negyedévben élénkülés mutatkozott a 100 milliárd dolláros nagyságrendű adó-visszatérítés időszakos keresletélénkítő hatása következtében. Ez a hatás azonban várhatóan már a nyár végére erejét veszti.

Nagy-Britannia, Spanyolország és Írország az amerikaihoz hasonló folyamatokon megy keresztül a túlárazott ingatlanok elértéktelenedésével, illetve a nagy lakossági adósságállomány miatti keresletcsökkenéssel. Még Olaszország, Franciaország, Görögország, Izland, Portugália és a Baltikum pezsgő ingatlanpiaca is gyengélkedni kezdett. Nem csoda hát, hogy a termelés, a fogyasztás és az üzleti bizalom is esik az euróövezet országaiban.

A világ túlsó végében ugyanakkor a japán gazdaság is zsugorodni kezdett. A szigetország mérsékelt növekedését alapvetően két tényező, az amerikai kereslet az export iránt, illetve a szintén a kivitelnek kedvező gyenge jen biztosította. Jelenleg azonban az USA-ba irányuló export csökken, miközben a jen megerősödött. Ráadásul a kőolajból teljes egészében behozatalra szoruló Japánt az energiahordozók drágulása, a vállalkozások egyre kisebb jövedelmezősége és a mind rosszabb üzleti bizalom csak még mélyebbre taszítja a gazdasági depresszióba.

Az eddig még nem említett G7-es államnak, Kanadának a papírforma szerint profitálnia kellett volna a magas olaj- és élelmiszerárakból. Ehhez képest – az USA-ban tapasztalható visszaesés következtében – zsugorodott a GDP 2008 első negyed-

évében. Ez érthető is, hiszen a kanadai bruttó össztermék negyedét kitevő export 75 százaléka az USA-ba megy. Tehát mindegyik G7-es ország recesszióval néz szembe, miközben a kisebb nemzetgazdaságokat – például Új-Zélandot, Izlandot vagy a balti államokat – a tőkebeáramlás hirtelen elapadása fenyegeti.

A G7 recessziója számottevően lassítani fogja a feljövő gazdaságok bővülését, és várhatóan a globális növekedést is gúzsba köti. A nagymértékben az Európába és az USA-ba irányuló exporttól függő, nagy külkereskedelmi többletet termelő feltörekvő gazdaságokat – például Kínát – különösen érzékenyen fogja érinteni a fejlett államokban bekövetkező recesszió. A nagy folyó fizetésimérleg-hiányt felhalmozó Indiát, Dél-Afrikát vagy Törökországot ugyanakkor a hitelválság következményei érintik súlyosan. Az Oroszországhoz vagy Brazíliához hasonló nagy energiahordozó- és élelmiszer-exportőröknek pedig amiatt főhet a fejük, hogy kiviteli termékeik árfolyamaiban akár 30 százalékos esés is várható a globális kereslet csökkenése miatt. A valutájukat a dollárral szemben erősödni hagyó államok is exportjuk zsugorodására számíthatnak. A nagy növekedést és két számjegyű pénzromlást produkálóknak emelniük kell az irányadó kamatlábon, míg más magas inflációjú országok veszíteni fognak exportjuk versenyképességéből.

Az eddig regisztrált csúcshoz képest már most jóval alacsonyabban álló olaj-, nyersanyag- és élelmiszerárak további csökkenése ugyan valamelyest enyhíti majd a stagflációt, de a pénzromlást továbbra is fenn fogja tartani az emelkedő bérek és árak alkotta ördögi kör. Ez pedig korlátozza majd a jegybankok mozgásterét a recesszió elleni monetáris politika terén. Mindamellett a fejlett gazdaságokban kisebb problémát fog jelenteni az infláció az év végére, mivel az áremeléseknek gátat szab a lanyha kereslet, a nagyobb munkanélküliség pedig kordában tartja a béreket.

Jelenleg a G7 államainak a jegybankjait a pénzromlás időleges gyorsulása foglalkoztatja a legjobban, és emiatt a kamatemelés lehetőségét folyamatosan napirenden tartják. Mindazonáltal a komoly recesszió, illetve a bank- és hitelpiaci válság veszélye végül kamatcsökkentésre kényszeríti a központi pénzintézeteket. A gond csak az, hogy – főleg az Egyesült Államokon kívül – már csak a recesszió tényleges bekövetkezte után fognak a monetáris lazítás eszközéhez nyúlni. Ez pedig már túl kései és túl gyenge válasz lesz.

A szerző a New York Egyetem közgazdaságtan-professzora

@ www.project-syndicate.org