Banki praktikák

Az alulárazott lakáshitel roppant veszélyes portéka lehet: az elmúlt egy évben a hitelválság kapcsán ezt a leckét jól megtanultuk. Az arcátlanságnak is van azonban határa – mondhatják most mégis joggal a K&H Banknál kiegészítő kamattámogatásos lakáshitelt felvett ügyfelek. A hitelintézet ugyanis hónapokon át különféle akciókkal gyűjtötte a kuncsaftokat, hogy aztán a mézesmadzagot megragadó ügyfeleken egy vaskosabb kamatemelés révén beszedje a kedvezmények árát.

Az is igaz persze, hogy a K&H – és a vele együtt emelő OTP Bank – támogatott lakáshiteleinek kamata még így is versenyképes, és bőven a vonatkozó kormányrendeletben megszabott szint alatt maradt. Ráadásul a támogatott forinthitelekre egyre kisebb az igény, és a bankok közötti verseny is lanyhul ezen a téren.

Nem is lenne igazságos az éveken át alacsony kamatokkal operáló bankokat pusztán azért támadni, mert versenytársaik szintjére emelték az egyik termékük díjszabását. Az ügyfeleket sem ez bántja, hanem a bizonytalanság. A K&H mostani tarifaemelésével ugyanis jelezte: a hitelintézetek egyoldalúan módosíthatják a megkötött szerződéseiket az ügyfelek kárára. A kliens persze fordulhat a hatóságokhoz, de az érdemi intézkedésre gyakran évekig várni kell, addig pedig ki kell köhögni a magasabb törlesztőrészleteket, esetleg le lehet cserélni a kölcsönt egy másikra – lehetőleg persze egy másik banknál, hátha az hosszú távon is tartja magát a meghirdetett kondíciókhoz.

Kérdés viszont, hogy létezik-e ilyen bank? A hitelintézeti törvény engedékenysége miatt a bankok bármikor egyoldalúan megváltoztathatják egy hosszú távú hitelszerződés feltételeit a fogyasztó rovására – állítja az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület. Ezért a civilek azért lobbiznak, hogy a szabályozó az ügyfelek érdekeit is vegye figyelembe. Addig pedig jobb híján perelik a bankokat, hátha a polgári bíróságok az ügyfelek pártjára állnak.