Behajtandó ígéretek

Akár meg is lehetne a fedezete a sokak által sürgetett adócsökkentésnek abból az összegből, amellyel a vállalkozások és a magánszemélyek tartoznak az adóhatóságnak. Merthogy mindkét esetben 1000 milliárd forintról van szó. A baj csak az, hogy ezek a tartozások évről évre behajthatatlanok, tehát csak virtuálisan léteznek. Ily módon szorosan kapcsolódnak ahhoz a feketegazdasághoz, amelyet a miniszterelnök is szeretne felszámolni. Kérdés, hogy lehet-e, és hogyan.

Adó- és számviteli tanácsadók már évek óta szorgalmazzák például, hogy egyszerűsíteni és gyorsítani kellene a felszámolási eljárásokat, és szigorúbban ellenőrizni a cégalapításokat. Ma ugyanis az a helyzet, hogy egy rosszhiszemű vállakozóról csak jóval az új cég alapítása után derülhet ki: esetleg csődbűntettet követett el. A cégbíróságoknak sem lehetőségük, sem kapacitásuk nincs arra, hogy ellenőrizzék a bejegyzett vállalatok vezetőinek tiszta múltját. Aztán arra is felhívják a figyelmet, hogy lennének még lehetőségek a hatóságok kezében a számviteli beszámolók tartalmi ellenőrzése vagy az adóslistán szereplők nyomon követése terén.

A szabályok következetes betartatása természetesen fontos követelmény (ebből a szempontból viszont különösen demoralizálók például a TEÁOR-számok körüli kormányzati cikcakkok). Ennél azonban sokkal eredményesebb lenne az adókerülésre való késztetést mérsékelni. Ennek a receptjei pedig már régóta ismertek: ritkítani kellene az értelmetlen, idő- és pénzrabló szabályok dzsungelét (ez nem kerülne pénzbe), illetve elviselhetővé tenni az adófizetőkre rakódó terheket (ehhez viszont kiadáscsökkentés szükséges). Az elmúlt évek folyamatos ígéretei ellenére azonban előrelépés alig, visszalépés viszont annál több történt ezeken a területeken. Áttörés most sem várható, így a cechet továbbra is a tisztességes adófizetők nyakába varrja az állam.