Beragadt a fék!

Jelentősen mérsékelték növekedési prognózisukat a hazai gazdaságot figyelő elemzők, ennek hátterében az egyre kedvezőtlenebb nemzetközi kilátások húzódnak meg. Jelenleg már 2009-re sem várnak 3 százalékos GDP-bővülést, vagyis a harmadik olyan év elé nézünk, amikor szinte egy helyben toporgunk, legalábbis a saját korábbi és a régió országainak jelenlegi teljesítményével összevetve. A nemrégiben még gyors fejlődéshez mérve különösen fájdalmas ez a kényszerszünet, de sajnos hosszabb távon sem jók a kilátások. Nem látszik olyan kitörési pont, amelynek révén magától beindulna a hazai növekedés.

A tavalyi mélypont – és részben az idei gyengélkedés is – még a költségvetési megszorítások számlájára írható. Jövőre azonban már nem lehet visszafelé mutogatni: amit elérünk, az a hazai vállalkozások és a gazdaságpolitika közös gyümölcse lesz. Ha nem következik be a várt modellváltás vagy a gazdaság varázsütésre történő kifehéredése, akkor elkerülhetetlenül megrekedünk ezen a félperifériás szinten, mi leszünk az Európai Unió új „portugáljai”.

A jelenleg kormányprogramnak is tekinthető esszében foglalt javaslatok – amelyeket a miniszterelnök néhány hete publikált egy napilapban – egyetlen szakértő szerint sem képesek érdemben dinamizálni a gazdaságot. Ezzel szemben sokan megfogalmazták, mi lenne az, ami valóban segíthetne rajtunk. A kézenfekvő megoldások azonban csak nyomokban köszönnek vissza a kormányzat szándékaiban.

Sokan abban reménykedtek, hogy a népszerűségben jó ideje mélyponton lévő kormány megpróbál valami gyökeresen újjal előrukkolni. Ehelyett a kormányfő nem győzi hangsúlyozni, mely területek és előjogok sérthetetlenek. Pedig világos, hogy a jelenlegi helyzet csak néhány réteg számára tűnik kedvezőnek, a többség – ha nem is pontosan tudja, milyen, de – mélyreható megújulást sürget.