Hazai válaszok a globális üzleti kihívásokra
Az amerikai liberális üzleti világ egyik legismertebb teoretikusa, Paul Samuelson néhány éve – korábbi önmagát megtagadva – vehemensen tiltakozott a különböző gyártási és fejlesztési tevékenységek Kínába és Indiába történő kiszervezése ellen. Még nem ismert a nálunk is nagy tiszteletnek örvendő tudós reakciója arra a friss hírre, hogy az amerikai autóipar szebb napokat is megért cége, a Chrysler a jövőben átadja több termékének gyártási jogát a japán Nissannak. A japán autógyár által legyártott termékeket saját márkaneve alatt értékesíti majd a Chrysler az amerikai piacon.
A globalizáció jelenlegi fázisa az 1980-as évek elején kezdődött. Ez az időszak a kommunikációs technológiák viharos fejlődésének kezdete. Az új évezred elejére a nemzetközi cégek már nagyságrendekkel növelték külföldi leányvállalataik számát, újfajta egyesülések és összeolvadások zajlottak le. Megjelentek a fejlődő, illetve az átmeneti országok multijai: 2005-ben az IBM eladta PC-üzletágát a kínai Lenovónak, 2007-ben az indiai Tata holding megvette az angol Jaguar és Land Rover autómárkát.
Napjainkban egyre több szakember véli úgy, hogy a kapitalista piacok nagy ugrása nem a mai fejlett országokban történhet meg, hanem a gyorsan népesedő fejlődő világ államaiban. Ezekben nem csökken a fogyasztás, Kínában például évente 20-30 százalékkal nő az életszínvonal. Mára ott az egy lakosra jutó GDP meghaladja a 2500 dollárt. A feltörekvő és fejlődő országok alacsony életszínvonalú rétegei mindinkább felkeltik a nemzetközi vállalatok figyelmét. Az a közel négymilliárd ember, aki a „fogyasztási piramis” alján található, egyre nagyobb mértékben az új technológiák (pl. mobiltelefon, televízió, internet stb.) fogyasztója lesz. Az alacsony életszínvonalú fogyasztók számára kifejlesztett megoldások (egyszerűbb mosógépek, olcsó autók stb.) nagy, sőt növekvő számuk miatt mind fontosabb célpiacot kezdenek jelenteni a multik számára.
Az már a mai tendenciákból is látható, hogy Kína hamarosan átveszi az USA-tól – nemcsak a sportban, hanem a világgazdaságban is – a vezető szerepet, India pedig megelőzi az Európai Unió motorjának szerepét betöltő Németországot. Miben rejlik a két ország sikerének titka? Kína egyre inkább a világ ipari telephelyévé válik, míg India a különféle engineering területeken lesz vezető nagyhatalom. Előbbi ma már nem csak a világ termelő bérmunkása akar lenni, részt kér a termékek és szolgáltatások kifejlesztéséből is.
Ami Magyarországot illeti, a valamikori olcsó országot napjainkra a drága bérűek közé kezdik sorolni a tömegtermelés újabb és újabb lehetséges gyártóhelyét kereső tanácsadó cégek szakemberei. (Nem örülhetnek azonban a szomszédos Románia vállalatai sem. A patinás Béga-parti Temesvár például lassan a drága helyek közé számít, így onnan is megindulhat egyes nagy multik elvándorlása.) Milyen politikát folytasson hát hazánk a nemzetközi cégekkel kapcsolatban? Hiszen a magyar gazdaságban foglalkoztatott közel négymillió dolgozó mintegy negyedét alkalmazzák külföldi cégek. Ez az arány Írország után – ahol ez a szám meghaladja az 50 százalékot – a második legmagasabb érték világszerte. Ebből is látszik, hogy hazánk számára fontos vállalatcsoportról van szó.
Sokan úgy látják, a külföldi cégek jelenléte nem káros, „nem okoz bajt, gondot csak akkor jelent, ha a GDP-nek egy részét repatriálják”. Ma már látszik: a liberálisok, a globalizációt támogatók azon érve, hogy az ilyen típusú gazdasági növekedés kezdetben növelheti az egyenlőtlenségeket, de hosszabb távon egy ponton a kép pozitívabbá kezd válni, nem volt teljesen jó recept a magyar gazdaság számára. A legmegfelelőbb hazai reagálásnak tekinthető az a felfogás, amely a globalizáció pozitív és negatív hatásait egyaránt hangsúlyozza. A meghatározó közgazdászvélemények szerint egy ilyen kis országnak, mint Magyarország is van esélye a globális versenyben. Szerintük a globális résekbe (pl. termálturizmus, biotechnológia, idegen nyelvű egyetemi képzés stb.) kell betörni, így lehet kihasználni a globalizációban rejlő előnyöket.
Ha napjaink globalizációs trendjei folytatódnak, nagyon fontos lenne, hogy a hazai mini- vagy középmultik minél nagyobb számban jelenjenek meg a nemzetközi piacon. Napjainkban több ilyen hazai cég (pl. Graphisoft, Kürt, Mol, OTP Bank stb.) létezik. Nagy kérdés, hogy a tőkeerősebb globális társaságok mikor „kínálják” fel a hazai menedzsmentnek, tulajdonosoknak a jó áron történő kivásárlást? Ilyen „rémhírekről” már olvashattunk a hazai sajtóban egy-egy cég kapcsán. Az is további kérdés, hogy a külföldi tőke ilyen nagymérvű magyarországi térnyerése mellett lesz-e újabb hazai minimulti cég? Bojár Gábor, a Graphisoft szoftvercég alapító tulajdonosa szerint „ezekre a vállalatokra nagy szükség lenne, általuk válhat a magyarországi globalizáció »sokszínűvé« és magyarabbá”.
Úgy vélem, ma Magyarországon komoly igény van az úgynevezett mentális forradalomra vállalataink és egész gazdaságunk menedzselése tekintetében. Nem bújhatunk el a globalizáció okozta sokk magyarázata mögé. Bátran és okosan, nem szeleburdi módon, szembe kell nézni ezzel az új kihívással. A nyugati imperializmus napja lassan leáldozóban van. Új népek, főleg keletiek veszik át a globalizáció kormányrúdját. Ebből fakadóan sokféle forrásból (keleti és nyugati) kell a sikeres vezetőknek és szakembereknek tanulni.
Napjaink régiós versenyében különösen fontos, hogy tanulmányozzuk a környezetünkben élő más népek vállalatainak és intézményeinek sikereit és jó üzleti gyakorlatát. Ne a hagyományos magyar gőggel közeledjünk hozzájuk. Több magyar egyetem működik például a környező országokban, de alig-alig használjuk fel az ott felhalmozott, környező országokra vonatkozó üzleti és más szaktudást. Van még tennivalónk.
A szerző a Pécsi Tudományegyetem egyetemi tanára
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.