A közgazdasági és a politikai logika – az eltérő időtávszemlélet miatt – sehol a világon nem jár kéz a kézben. Magyarországi szembenállásuk azonban egészen kivételesnek mondható. Mintha az elmúlt évek tapasztalata az ígérgetések és hazugságok tragikus következményeiről nem lett volna elegendő, mostanában ismét sokak szemében erénynek számít a leszakadást garantáló semmittevés. Mert ne tévedjünk: a miniszterelnök által meghirdetett „mérsékelt reformpolitika”, akárcsak a Veres János pénzügyminiszter által múlt héten beterjesztett alibi adótörvény, ennek a jövőt felélő magatartásnak a megnyilvánulása. Ennél talán csak a Fidesz semmitmondó, komolyan vehető alternatívát nem nyújtó bírálata a kiábrándítóbb. Az MDF és az SZDSZ valamivel racionálisabb üzeneteit ugyanakkor erősen rontja hitelességük hiánya, illetve tagságuk megosztottsága.
Persze kérdés, lenne-e egyáltalán igény a lakosságban olyan politikai erőre, amely értelmesen – és nem utólag – elmagyarázza számára a rövid távú áldozatok és a hosszú távú előnyök öszszefüggéseit. Több jel alapján úgy tűnik, hogy nem igazán. Mivel pedig a jelenlegi politikai elitnek nem érdeke a status quo megváltoztatása, valószínűleg még hosszú évekig be kell rendezkednünk erre a torz értékrendre. Ebből a szempontból egy előre hozott választás is csak arra lehet jó, hogy talán valamelyest felgyorsíthatná a tanulási folyamatot. Talán. GCs
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.