Magyar kémtörténet

Az egyik ellenzéki parlamenti párt politikusát elrabolják, egy éjszakát fogva tartják, aztán az elrablók kocsit adnak neki, hogy vidékről a fővárosba utazhasson. Ja, és a rablók egyenruhában voltak, NBH-s, azaz titkosszolgálati jelvénnyel. E történet egy héttel az esemény után került nyilvánosságra, feljelentés viszont azóta sincs. Félelemből? De akkor most miért…? Taktikából? Ez úgyis lelepleződik… Vagy valami másért?

De nem ez az egyetlen különös eset a magyar kémtörténetben, amelyben idáig volt életveszélyes fenyegetés, zsarolás, titkos megfigyelés, lehallgatás, árnyék-titkosszolgálat, s most már emberrablás is. Ha minden igaz – vagy ha csak a fele –, akkor a rendszerváltás utáni legnagyobb belpolitikai botrány szem- és fültanúi vagyunk, amelynek normális országban szükségszerű következménye, hogy a bűnösök elnyerik méltó büntetésüket.

Könnyű ezt mondani, de nehéz megvalósítani. Magyarországon legalábbis. Ebbe a kémgate-be lassan minden politikai oldal belekeveredik. Van, aki egyelőre áldozatként. Van, aki hős lehetne, de nálunk még a hősből is lehet bűnös, ha a kémgate leleplezése jogilag támadható. Most éppen ott tartunk, hogy a hatalmas társadalmi botrány még kibontakozása előtt kezd kabaréba torkollni.

Szilvásy György, a titkosszolgálatokat felügyelő miniszter főszerephez jutott a kémgate szálainak felgöngyölítésében. Ha rosszul fogja meg a szálat, minden összegubancolódik. WKI