Pakisztáni csetepaté

Nem lenne meglepő, ha erre a hétre is jutna egy kis lövöldözés az amerikai és a pakisztáni katonák között az afgán–pakisztáni határon. A múlt heti csetepaté (két amerikai helikoptert vettek tűz alá a pakisztániak) akár többször is megismétlődhet, de az már nem valószínű, hogy az USA átfogó háborúba keveredne a 173 millió lakosú atomhatalommal.

Az ázsiai országnak és az Egyesült Államoknak ugyanis kölcsönösen nagy szüksége van egymásra. Washington az afganisztáni milíciák ellenállásának újbóli megélénkülése miatt nem mondhat le ázsiai szövetségeséről. Iszlámábádnak pedig a súlyos gazdasági helyzet miatt alapvető érdeke, hogy jóban legyen eddigi legnagyobb donor országával.

Akkor miért a lövöldözés? Az ingatag pakisztáni kormánynak egyre inkább bizonyítania kell az ottani közvélemény előtt, hogy bármire azért mégsem hajlandó a terrorellenes harc zászlaja alatt. Szuverén állam nem hagyhatja szó nélkül, hogy amerikai csapatok rendszeresen ártatlanok halálával is járó katonai akciókat hajtsanak végre területén azzal a jelszóval, hogy ezt követeli a szomszédos országban zajló háború érdeke. Aszif Ali Zardari pakisztáni elnök nem tudja magát teljesen függetleníteni az afgán határ mindkét oldalán zajló amerikai katonai akciók elsöprő népszerűtlenségétől. Az apróbb, ám korlátozott katonai incidensek úgy segíthetnek megőriznie elfogadottságát, hogy közben végzetesen nem szakít az USA-val sem. UGy