Százmilliárdos tartalékok

Számos szakember, tanácsadó és szervezet után nemrég maga a kormány is bemutatott egy a következő évekre vonatkozó adócsomagot, ám ezek a javaslatok is híven tükrözik az alapdilemmát: miközben a tervezett lépések elenyésző mértékű javulást hoznának mind a magánszemélyek, mind a vállalkozások helyzetében, a csomag finanszírozása – a kilátásba helyezett szigorítások mellett is – ingatag lábakon áll. Az ugyanis borítékolható, hogy több százmilliárd forintot nem remélhet a kormány a gazdaság fehéredésétől.

Az adócsökkentések fedezetét azért sem érdemes az állami bevételek felfutására építeni, mert ennek a folyamatnak már javában a közepén vagyunk. Az adóbevételek ugyanis a múlt évben 555 milliárd forinttal nagyobbak lettek az év eleji várakozásokhoz képest – legalábbis az Állami Számvevőszék friss zárszámadási jelentése szerint –, vagyis már tavaly lett volna fedezete egyes adómértékek csökkentésének. Igen ám, de – szintén a számvevők számítása alapján – akkor az állami kiadások is közel 200 milliárd forinttal nőttek.

Ez a jelenség akkor is szemet szúr, ha hazánkat a visegrádi országokkal vetjük össze. A 2006-os adatok alapján Magyarországon az állam a GDP arányában 6 százalékkal többet von el az adózóktól, kiadásai azonban már 9,5 százalékkal haladják meg Cseh- és Lengyelország, valamint Szlovákia átlagát. Különösen szembetűnő, hogy míg a szlovák állam kiadásai a GDP 36,9 százalékát teszik ki, Magyarország esetében ez az arány 50,1. Igaz, illik megjegyezni: az eltérés harmada, mintegy 4 százalékpont az elszámolási módszerek különbözőségéből adódik, és jelentős, 2,7 százalékos arányt képvisel az államadósság okozta kamatteher eltérése – ahogy arra a jegybank egyik tanulmánya rávilágít. Így is marad azonban 6,4 százalék, s ez mindenképpen arra utal: nem kerülhető meg az állami kiadások visszafogása.

Hogy mely területeken lenne szükség szigorításokra, kiderül a kormány zárszámadási törvénytervezetéből. Tavaly az előzetes tervekhez képest az állam működésére 265 milliárd, jóléti és szociális célokra pedig 140 milliárd forinttal költöttünk többet. Utóbbin belül az oktatási finanszírozások százmilliárd, a nyugdíjkifizetések pedig 75 milliárd forinttal nagyobb összeget emésztettek fel, igaz, az egészségügy területén sikeresnek bizonyult a takarékoskodás. Az államigazgatáson belül a központi költségvetési szervek személyi jellegű kiadásai azonban annak ellenére haladták meg – közel 75 milliárd forinttal – az előirányzatot, hogy az itt dolgozók létszáma 2007-ben 15 ezerrel csökkent. Bár a bevételek, valamint az államadóssággal kapcsolatos kiadások kedvező alakulása lehetővé tette, hogy a költségvetési deficit végül 390 milliárd forinttal alacsonyabb, a GDP arányában 5,4 százalék legyen, a fennmaradó többleteket elvitték az emelkedő költségek.

Ezen túlmenően érdemes lehet górcső alá venni a különböző kedvezményeket és támogatásokat is. Az adókedvezmények összértéke tavaly 430 milliárd forint közelében járt, ebből 260 milliárd az adójóváírások, további 100 milliárd pedig a társasági adókedvezmények számlájára írható. Az adóhatóság 175 milliárd forintnyi egyedi termelési támogatást juttatott el a vállalkozásokhoz, a fogyasztói árkiegészítések pedig közel 115 milliárdot vittek el. Az adómentes juttatásokkal az állam több mint 400 milliárd forintnyi adóról mond le.

Nyilván nem arról van szó, hogy ezeket a tételeket mind el kellene törölni, és főleg nem egy év alatt. Ám az nehezen tagadható, hogy az állam működésének a költségéből le lehetne csípni egy érzékelhető adóreform elindításához szükséges összeget. Elég, ha arra utalunk, hogy Magyarországon a másik három visegrádi állam átlagához képest 3,4 százalékkal többet fordítunk a GDP-ből szociális célokra. Ez máris 1000 milliárd forint körüli összeget takar.

A szerző a Világgazdaság munkatársa