Szép új világ

Amikor Párizsban kitörtek a diáklázadások, a könnygáz ködében úszó Boulevard Saint-Michel, a gyújtóbombák elfedték, hogy óriási kulturális változás előtt áll a fejlett világ. Amikor olajválság lepte meg a világot, először az okozott gondot, hogy nem volt mit tölteni a kocsiba, csak később került előtérbe az energiatakarékosság. Most itt-ott már a kapitalizmus haláláról, több helyütt új világ kezdetéről olvasni. Nyilván a minősítésekben sok a zsurnalisztikai túlzás: az új világ kontúrjai még nehezen kitapinthatók.

Napról napra egyre riasztóbb hírek jönnek az amerikai ingatlan- és hitelválság következményeiről. A százmilliárdos károk nyilván sokakat arra késztetnek, hogy átgondolják a krízis tanulságait. A gazdasági-pénzügyi szabályozás például még mindig gyakran nemzeti, miközben a következmények globálisak. Átértelmeződik az állam szerepe: ezt drámai módon mutatja az elvekben szuperliberális amerikai kormányzat közbelépése, az, hogy államosította a világ vezető biztosítóját és az USA két vezető jelzálogbankját. Nyilván nincs szó a visszatérésről a mindenható államhoz, de arról igen, hogy adott esetben az államra hárul olyan környezet megteremtése, ahol nem duzzadhatnak fel ingatlangömböcök. Végül az egész pénzügyi szektor is megérett az átszabásra. Elfogadhatatlan, hogy spekulációs buborékok miatt megrendüljön az egész világgazdaság. Sokan a normális kölcsöntevékenység és a „kaszinózás” teljes különválasztását javasolják.

Elemzésekben még most is sok helyütt arról olvasni, hogy a növekedésre ítélt Közép-Európában vígan mehet a verkli, a térség biztos kikötő, legfeljebb némi lassulás lesz. Ez azonban – legalábbis Magyarország esetében – önáltatás. A dollárszázmilliárdok, amelyeket most gigászi mentőakciókra fordítnak, abból a térségből is elszívhatják a tőkét, ahova Magyarország is tartozik. Számunkra is új világ kezdődhet.