Tanulópénz

Az oktatás a legjobb befektetés – úgy tűnik, ez az igazság nemcsak általánosságban, hanem Magyarországon az egyén szempontjából is különösen érvényes. Az OECD 2006-os összehasonlító adatai szerint ugyanis az átlagbérhez viszonyítva nálunk lehet a legtöbbet keresni a diplomásoknak. De mit is takar valójában ez az adat?

A felsőoktatásban való részvétel elméletileg azért lehet enynyire kifizetődő, mivel átlagosan nagyobb a kereslet az ott végzők iránt, mint a kínálat. Ez azonban esetünkben legfeljebb bizonyos hivatásokra – például mérnökökre, informatikusokra – igaz, miközben más területeken erős túlkínálat van. Ráadásul nálunk még összességében is nagyobb arányban mennek egyetemre és főiskolára a fiatalok, mint amenynyi a fejlett országok átlaga. Mivel más elemzések alapján Magyarország nem rendelkezik olyan tudásgazdasággal, amely ilyen nagy mértékű bérfelhajtó keresletet támasztana a kiművelt emberfők iránt, érdemes talán máshol is keresni a magyarázatot.

Például abban, hogy a kereseti adatok – ahogy azt e cikk mellett a VG-páholy szerzőjétől is olvashatjuk – erősen torzítottak. Mivel a felsőfokú végzettséggel rendelkező munkaerő döntő részben olyan helyen dolgozik – közszféra, multinacionális cégek –, ahol a jövedelemeltitkolás nem jellemző, az eltérés igen jelentős lehet azokhoz az alacsonyabb végzettségű dolgozókhoz képest, akik a fizetésük egy részét zsebbe kapják. Erre utal egyébként az is, hogy ebben a kategóriában viszont a legtöbb OECD-országban többet vihetnek haza a munkások az átlagbérhez viszonyítva.

A felmérés alátámasztja a munkaadók régi panaszát is: rendkívül alacsony nálunk a középfokú szakképzésben részt vevők aránya, holott égető szükség lenne rájuk. Úgyhogy a pályaválasztóknak – csakúgy, mint az oktatási kormányzatnak és az intézményeknek – érdemes ezt is figyelembe venni döntéseik meghozatalakor.