Versenyfutás a térség tőzsdéiért

A cseh tőzsde még kelet-közép-európai léptékkel mérve sem nevezhető éppen zsíros falatnak, hiszen a társaság által a 2007-es év után kifizetett, rekordszintű osztalék is mindössze 6,56 millió euró volt. (A Budapesti Értéktőzsde ugyanerre az időszakra 10,7 millió eurót fizetett ki.) A szakértők nagyjából 230 millió euróra teszik a teljes börze értékét, igaz, minél többen szállnak versenybe a részvényekért, feltehetőleg annál mélyebbre kell majd a leendő győztesnek a pénztárcájába nyúlnia.

Összehasonlításképp: a júniusban elkelt, 81 százalékos tulajdonhányadot megtestesítő szlovén tőzsdepakettért a Wiener Börse 38 millió eurót adott, vagyis a teljes társaságot mintegy 47 millióra értékelte. A szlovén börze a 2007-es év után 1,49 millió eurót fizetett ki osztalékként, kizárólag ezen az alapon a cseh tőzsde 230 millió eurós vételára kissé soknak tűnhet. Igaz, a ljubljanai papírokat jóval csendesebb körülmények között és kevesebb vevőjelölt érdeklődése mellett adták el. Joggal merül fel a kérdés, miért igyekeznek a Wiener Börse mellett a világ legnagyobb tőzsdecégei is a prágai részvényeket megszerezni.

A fokozott érdeklődés két alapvető okra vezethető vissza. Egyfelől az elmúlt években megerősödött a kelet-európai gazdasági környezet iránti bizalom a nyugati befektetői körökben. Az üzleti szféra – bár nagyjából egységes piacként kezeli a régiót – nem veszi többé Lengyelországot, Csehországot vagy éppen Magyarországot egy kalap alá például Albániával. Ráadásul az egyéves jubileumát élő amerikai jelzálog-, majd általános hitelpiaci válság kapcsán kiderült, a régiós cégek egyszerű, átlátható üzleti modellek alapján működnek, és kerülik a túlságosan bonyolult, a többség számára érthetetlen hátterű ügyleteket. Vagyis a viszonylagos fejletlenségnek a kockázatok szempontjából kifejezetten nagy a vonzereje.

Másfelől a cseh börze megszerzésénél ezúttal sokkal több állhat a háttérben. A régióban ugyanis ma már szinte minden országban működik értéktőzsde, ezek külön-külön – ahogy a prágai is – nyugati mércével mérve szinte jelentéktelen forgalmat bonyolítanak, és csekély profitot produkálnak. Azonban a teljes piac – beleértve a magyar, horvát, lengyel, cseh, szlovák, román, bolgár és szlovén tőzsdéket – már a globális szereplők figyelmét is felkeltheti. Világszinten vezető tőzsdeoperátor pedig tulajdonosként egyelőre nem tette be a lábát a térségbe.

Cseh sajtóértesülések szerint a versenyben álló amerikai óriások közül a NASDAQ az OMX bekebelezésével, az NYSE az Euronext felvásárlásával jelent meg az európai porondon, és a jelek szerint tovább terjeszkednének. A kelet-európai tőzsdék – mint lehetséges akvizíciós célpontok – a Wiener Börse figyelmét már korábban is felkeltették. Stratégiája szellemében tavasszal a magyar tőzsde többségi tulajdona felett rendelkező osztrák konzorcium legnagyobb súlyú tagjává lépett elő, júniusban pedig a szlovén parkett többségi tulajdonát is megszerezte. A prágai vételi lehetőség iránt érdeklődő többi tőzsdecég közül jó néhánynak szintén nem teljesen ismeretlen a régió. A Deutsche Börse több parkettel ápol stratégiai együttműködés keretében kapcsolatot, Xetra nevű elektronikos kereskedési rendszere például a Budapesti Értéktőzsdén is elérhető. A görög tőzsdeoperátor pedig már a szlovén börze megszerzéséért is harcba szállt bécsi vetélytársával.

A másik oldalon a jelenlegi tulajdonosok állnak, amelyek csak kevés kivétellel sorolhatók a szakmai befektetők közé. A horvát börzét 25 bank és két biztosító hozta létre, s birtokolja lényegében a mai napig. A román tőzsdének 73 intézményi és 131 magánszemély tulajdonosa van, miközben az egy kézben összpontosuló legnagyobb tulajdonhányad a 3 százalékot sem éri el. A varsói parkett 98 százaléka a lengyel állam tulajdonában van, igaz, a tervek szerint ezen már az idén változtatnának. A prágai platformnak nagyjából fél tucat nagyobb részvényese van, közöttük amerikai befektetői csoport és cseh bankok is találhatók.

Az akvizíciós célpontként számon tartott régiós tőzsdék sorában a kakukktojás kizárólag a varsói börze lehet: méreténél fogva egyedüliként lenne képes megjelenni a konszolidáció folyamán a vevők között is. Ennek útjában elsősorban az a körülmény áll, hogy főrészvényese a lengyel állam – egyébként erre hivatkozva nem kívántak tárgyalni a vezetőivel részvényeik eladásáról a cseh tőzsde jelenlegi tulajdonosai sem. A lengyel börze vezérigazgatója szerint az elkövetkezendő években szüksége lehet egy stratégiai partnerre a társaságnak, papírjainak egy része már októberben forgalomba kerülhet a szabályozott piacon, más részét pedig intézményi befektetők vehetik majd meg az államtól. A prágai példából kiindulva érdeklődőben nem lesz hiány, a fő kérdés inkább az, hogy a tulajdonosi szerkezet megújulását követően egy lesz-e a bekebelezettek sorában a lengyel börze, vagy pedig jelentős szereplőként léphet-e be a kelet-közép-európai szabályozott piacok feletti kontroll megszerzéséért folyó harcba.