Átalakul Horvátország energiatérképe

Több, magyar érdekeket is érintő energiapiaci esemény zajlik Horvátországban. Súlyukat az adja, hogy nemcsak az azokban részt vevő vállalatok mozgástere, sikere formálódik általuk, hanem megváltoznak Horvátország majdani energiapiaci pozíciói is, javul az ellátásbiztonsága, mindez pedig kihat a szomszédos országok olaj- és gázpiacára is. Vezetéképítések, hálózati összeköttetések megteremtése, együttműködések kialakítása, kikötői beruházások és érdekeltségeladások vannak napirenden.

A pillanatnyi hazai érdeklődés az INA olajtársaság tulajdonoscseréjére összpontosul. Horvátország egyetlen, finomítóval is rendelkező olajcégének a negyede már a privatizáció mostani, újabb fordulója előtt is a Mol Nyrt.-é volt. A magyar társaság a napokban 47 százalék közelébe növelte hányadát az ajánlata nyomán felkínált, magánkézben lévő részvények megvásárlásával. Ma várható végleges adat a múlt pénteken zárult tranzakció eredményéről. A pontos számnál fontosabb, hogy a Mol megvenné a még közkézhányadon lévő 9 százalékot is. Általa megszerezné az INA hányadának többségét, de más úton is dolgozik az ellenőrzés megszerzésén. A horvát állam közel 45 százaléka terhére vásárolna további százalékokat – költségkímélő megoldásként – részvénycserével. A tárgyalások hamarosan megkezdődnek, talán már folynak is. Mosonyi György vezérigazgató épp a minap közölte, hogy az eddig tervezett 400 millió euró helyett cége egymilliárdot fordít az INA fejlesztésére 2011-ig.

Az INA Horvátország mellett Délkelet-Európának és az adriai térségnek is jelentős szereplője. Aktív Angolában, Egyiptomban és Szíriában is, Crosco nevű leánycégén keresztül pedig további országokban is. E pozíciói, készletei, két finomítója és több mint 500 kútból álló hálózata fölött szerezheti meg az ellenőrzést a Mol. Ugyanez máshogyan: az előbbiek megszerzéséről kell lemondania az INA-ra korábban szintén szemet vető néhány cégnek. Korábban az OMV, orosz és más társaságok is jelezték, hogy érdekli őket az INA.

Távolabbról nézi a magyar társaság a Krk szigeten induló, cseppfolyós földgázos (LNG) kikötőberuházást. Nemhogy közvetlenül, de még az INA-n keresztül sincs benne a pótlólagos gázforrást és gázimportútvonalat ígérő vállalkozásban. Márpedig a magyarországi – és a térségi – gázimport-diverzifikálás szempontjából a Krk sziget felőli behozatal a kiemelt lehetőségek egyike. Persze attól, hogy nincs benne a vállalkozásban, még hozzáférhet a kikötőn érkező gázhoz, pont, mint bárki más. A Mol azonban nem bárki lesz, több okból sem. Egyrészt a még csak külföldi cégek alkotta Adria LNG konzorcium várja a horvátországi cégek csatlakozását, tehát a Mol-leány INA olajcégét is. Másrészt várja a Plinacro vezetéki társaságét is, amellyel a Mol közösen szövi NETS nevű térségi gázhálóját. Márpedig ami gázt behoznak majd a tartályhajón a Krk szigetre, azt kizárólag a Mol NETS-partnere, a Plinacro továbbítja.

Ha ez közvetlen anyagi előnyt nem is jelent a magyar társaságnak, stratégiait igen. A Molhoz tartozó FGSZ Földgázszállító Zrt. már dolgozik azon, hogy összekösse vezetékhálózatát a Plinacróéval. A Városföld és Slobodnica közötti 88 kilométeres új csövet a tervek szerint 2011 közepén helyezik üzembe. Kezdetben Magyarország felől szállítanak rajta gázt Horvátországba, az LNG terminál felépültével azonban majd Horvátország felől, Magyarországra.

Csatlakozna az Adria LNG konzorciumhoz a horvát állami Hrvatska Elektroprivreda (HEP) energiaipari csoport is, s itt megint megjelenik a képben a magyar érdek. A HEP áramkonszern ugyanis szándéknyilatkozatban rögzítette, hogy szállíttatóként igénybe kívánja venni a megépülő vezetéket.

Horvátország erősítene olajkereskedelmében is. Megpróbálja életre kelteni a több éve jórészt éppen saját környezetvédői ellenállása miatt elhalt Adria–Barátság projektet. Ehhez két dolog kell: orosz olaj és hozzá olyan továbbítási útvonal, amely nem akad fenn az omisalji olajátrakás miatt aggódó zöldjei hálóján. Utóbbiak megnyugtatására éppen remek megoldás lett volna egy vezetéki összeköttetés Szlovéniával. Onnan már csak egy ugrás a Trieszt közeli Trans Alpine vezeték, onnan pedig a nyugat-európai piac. Csakhogy a horvát vezetés nem tudott megállapodni a szlovénekkel a környezetkímélőnek minősülő csőépítésről. Jobb híján az eredeti, tehát az olajátrakás miatt a zöldek kedélyét borzoló szállítási útvonal ötletével kilincseltek a horvát kormány képviselői az oroszoknál a minap – értesült a horvát Nacional című lap orosz forrásból.

Ám úgy tűnik, a horvátok elkéstek. 2004-ben Oroszország – mindenekelőtt a projektgazda Jukosz olajtársaság – még nagyon szeretett volna olajat exportálni a Barátság–Adria-összeköttetésen keresztül. Nem tehette, több ok mellett pont a horvát környezetvédelmi minisztérium ellenállása miatt. (Emiatt jó kis tranzitbevételtől esett el Magyarország is.) Azóta azonban Oroszország talált új kikötőket Omisalj helyett, felfuttatta két saját kikötőjén, a baltikumi Primorszkon és a fekete-tengeri Novorosszijszkon keresztüli exportját. Több útvonalra mennyiségi megfontolásból nincs szüksége, az Adria–Barátságra már csak mint kiviteldiverzifikáló lehetőségre tekint. Ráadásul időközben megnőtt az oroszországi olajfelhasználás is, vagyis 2008-ban a külföldi eladások erőltetése sem olyan fontos, mint 2004-ben volt. Kár, Magyarországnak is. Műszakilag ugyanis már 2004-re alkalmassá tették az Adria–Barátságot az Omisalj felé történő szállításra, a Mol használja is olykor-olykor. A csőkettős kapacitása azonban nagyobb tranzitra is alkalmas.