Csúcson innen és túl

Miután a mostani pénzügyi krízis hazai hatásaiban jelentős szerepet játszik a szubjektív, a valós gazdasági helyzetet nem mindig híven tükröző vélekedés és várakozás, a szélesebb közvélemény megnyugtatása a felmerült pénzügyi nehézségek kezelhetőségével kapcsolatban kulcsfontosságú a helyzet sikeres rendezése szempontjából. A modern gazdaságban, különösen pedig a tőzsdei és a pénzügyi történésekben a bizalomnak, illetve még inkább annak hiányának kitüntetett szerepe van.

Ebben az összefüggésben a nemzeti csúcs talán teljesítette legfőbb küldetését. Egyrészt azért, mert a legnagyobb ellenzéki erőtől eltekintve a többi politikai szereplő mintha zárt volna a pénzügyi krízis megítélésében és a kérdések kezelésében. Másrészt az ügyben leginkább érdekelt üzleti szereplők – vállalkozók és munkavállalók – mintha egyetértettek volna a pénzügyi válság kezelésének a primátusával és az ehhez szükséges költségvetési szigor további érvényesítésével. Ezek az eredmények perdöntőek lehetnek a jövő évi költségvetés elfogadása, de különösképpen annak irányultsága szempontjából. Az adott gazdasági, pénzügyi helyzetben ugyanis aligha képzelhető el rosszabb gazdaságpolitikai hozzáállás, mint egy el nem fogadott, adócsökkentést forszírozó költségvetés. Ennél már csak egy kikényszerített, előre hozott választás lenne tragikusabb.

Ettől függetlenül megválaszolandó kérdés egyrészt, hogy az USA-ból kiinduló pénzügyi krízis miért okozott talán a várakozásoknál is nagyobb zavarokat a hazai pénzügyi szektorban, másrészt egyes itthoni és külföldi vélekedések miért minősítik Magyarországot második Izlandnak. Teljes körű és végleges válaszokat persze ma még aligha adhatunk. Az azonban – azt hiszem – aligha vitatható, hogy a mostani pénzügyi megrázkódtatás alapvetően és döntően az Amerikából kiinduló, de globálissá szélesedő pénzügyi krízis következménye, amelynek a hatását felerősítette, hogy a magyar gazdaság éppen kezd kilábalni egy súlyos, az egyensúlyi követelmények miatt elkerülhetetlen kiigazítási sokkból. Az államadósság szintje igen magas – bár az EU-ban ezzel nem állunk egyedül –, a versenyképesség pedig kimutathatóan romlott. Az elkerülhetetlen megszorító lépések miatt a növekedés erőteljesen lelassult, az üzleti és a lakossági jövedelmek csökkennek vagy stagnálnak. A bekövetkezett jelentősebb egyensúlyjavulás után az év közepére – a társadalomban éppen úgy, mint az üzleti szférában – felerősödtek azok a várakozások, hogy 2009-től kezdődően javuló helyzetre számíthatunk. Ezeket a nem alaptalan reményeket húzta keresztül az országot elérő pénzügyi krízis. A reményvesztés, a kiábrándulás talán a legfontosabb tényezője annak, hogy a szélesebb közvélemény és bizonyos külföldi körök is a valós helyzetnél drámaibbnak ítélik meg Magyarország állapotát. Sajnos ilyen helyzetben nem kerülhető el a racionális pénzügyi döntések háttérbe szorulása és az egymást erősítő negatív folyamtok felpörgése.

A politikai és gazdasági szereplőknek – akár részt vettek a nemzeti csúcson, akár nem – lehet ugyan eltérő véleményük a helyzetről, illetve a szükséges intézkedésekről is, mégis a legfőbb kötelességük és egyben társadalmi felelősségük a közvélemény valós tájékoztatása, a bizalom erősítése és az indokolatlan félelmek levezetése. Arról az alapvető emberi és közösségi magatartásról van itt szó, hogy tűz esetén soha nem azt kérdezzük elsőként, mi vagy ki okozta azt, hanem minden erőnkkel a tűzoltásra, az értékek mentésére koncentrálunk. Az adott helyzetben a tűz külső-belső okai többé-kevésbé ismertek, sőt valamennyi politikai, gazdasági szereplő érintettsége sem igazán vitatható, így már csak a tűzoltás közös erőfeszítései hiányoznak.

A szerző a GKI Energiakutató és Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatója