Korai-e az öröm?

Amerikának olyan vezetőre van szüksége, aki végigviszi a harcot, ahelyett, hogy másfél héttel a választás előtt hátradől, és győzelmi beszédet írat magának. Ezzel a kijelentéssel igyekezett ellenfelét önelégült egóbajnokként beállítani John McCain. A botránykövet egy korábbi Clinton-tanácsadó által írt beiktatási beszédtervezet szolgáltatta, amely azonban a demokrata stáb szerint nem Barack Obama számára készült, hanem még a pártbeli jelöltállítási harc közepette íródott a majdani győztes számára.

A demokrata jelöltnek mindenesetre egyre több oka lehet arra, hogy elkezdje megszövegez(tet)ni győzelmi beszédét. Obama előnye a közvélemény-kutatások szerint egy hét alatt hatról nyolc pontra nőtt, és több, hagyományosan a republikánusokra szavazó államban is ő vezet. Az ország egyik legtekintélyesebb lapja, a New York Times a napokban szintén mellette tette le a voksát.

McCain fogadkozik, hogy a hátralévő időben megfordítja a csata sorsát, és ő nyer november 4-én – valahogy úgy, ahogy 1948-ban Harry Truman a közvélemény-kutatásokra rácáfolva legyőzte a demokrata John Dewey-t. Ennek érdekében igyekszik meggyőzni a választókat arról, hogy Obama adóreformtervei növelnék a kisvállalkozások terheit. Kérdés, ez erősebb érv lesz-e, mint Obamának az az állítása, amely szerint a 250 ezer dollár feletti jövedelmek fokozott terhelése az amerikaiak 95 százaléka számára adócsökkenést eredményezne. TG