Új esély

Éveket spórolhat Magyarországnak a Nemzetközi Valutaalap hitelkeretének a feltételéül szabott korrekciós program. Amennyiben azt az Országgyűlés megszavazza, olyan lépéseket kell megtenni, amelyeket az üzleti szféra hosszú ideje követel, ám keresztülviteléhez a 2010-es választások közeledtével egyre kevesebb esély mutatkozott.

Kényszer alatt cselekedni persze általában nehezebb, mint saját belátásból, most azonban még azt is el tudom képzelni, hogy ellenzék és kormányoldal – ha nem is közösen – pezsgőt bontott. Mert ugye érthető, hogy a politikus önszántából nem szívesen megy szembe 750 ezer közalkalmazott és másfél millió nyugdíjas választópolgár érdekeivel. Most legalább az indok megvan, a miniszterelnök által „ésszerű kívánalmaknak” nevezett csomagot sikerült úgy beemelni az aktuálpolitikába, hogy elemeinek a teljesítése nem képezheti vita tárgyát.

Sok választása amúgy sem maradt a kormánynak, az IMF-hitelkeret-megállapodás alternatívája ugyanis egy jelentős forintgyengüléssel kezdődő, beláthatatlan kimenetelű válsághelyzet lett volna. Az elmúlt hetek bebizonyították, hogy a bizalom elvesztése mindennél rosszabb, a megemelkedő hozamszint előrevetítette az újra elszabaduló költségvetési hiányt, az infláció megugrását, valamint egy évtizedes kilábalást. Márpedig ennél akármilyen megszorítás is csak jobb lehet. A lépés hatékonyságát jelzi az is, hogy a korábbi intézkedésekkel – a jegybank államkötvény-vásárlása, az Európai Központi Bank által a devizaswappiac megindításához biztosított hitelkeret, valamint az Államadósság Kezelő Központ által visszafogott kibocsátás – képes orvosolni a rövid távú likviditási problémát is. Új esélyt kapott a magyar állam. Fizetőképes maradhat, ha ezután megtartja a szavát.