Topfelelősség

A tavalyi Legjobb Munkahely Felmérés díjkiosztója után az egyik nyertes vállalat menedzsmentjéből valaki telefonon felhívott, s elmondta, szerinte ők nem érdemelték meg az elismerést. Hosszan beszélgettünk, elpanaszolta, mennyire másként képzeli a cég működését, mint ahogy most zajlanak a dolgok. Sem elégedett, sem elkötelezett nem volt, a díjkiosztót követően nemsokára távozott a társaságtól.

Ahogy tökéletes főnökök és munkavállalók nem léteznek, úgy tökéletes munkahelyek sincsenek. Az idei nyertesek alkalmazottai közül is lesz egy-egy, aki lázad, a többség viszont örül majd a díjnak. Mert ha nem is tökéletes a munkaadó, de a legjobbak között van.

A topmunkahelyeknél korántsem biztos, hogy a fizetés is topon van, vagy hogy kevesebb a stressz, mint máshol. De a cég imázsa kiváló. A felső vezetés tisztességesen bánik az alkalmazottakkal. Hitelesen kommunikál. Jövőképet, biztos munkahelyet kínál. Ez utóbbi kettő most nagy kincs. Egy átlagos foglalkoztatónál az emberek fele fél az állása elvesztésétől, a legjobb munkahelyeken „csak” egyharmada.

Többek között ezek miatt is felelősség a „legjobbnak” lenni. Meg azért is, mert ilyenkor a nyertesek felé fordul a média, a konkurencia figyelme, a dolgozói elvárások megnőnek. A „legjobb” cím kötelez. Például arra, hogy a munkatársi panaszok „leltára” ne a kukában végezze, hanem a kiváltó okokat feltérképezzék, a megoldásukra akciótervet készítsenek.

A Világgazdaság–Hewitt Legjobb Munkahely Felmérés idei nyertesei a mai díjkiosztó után ünnepelni fognak, holnaptól viszont több munkájuk lesz, mint az átlagos munkahelyeknek. Mégis minden évben egyre többen méretik meg magukat, szembesülnek hibákkal, erényekkel. Példát mutatnak. Ahogy egy cégnél a főnök viselkedése elrettent vagy épp példaértékű, úgy az üzleti életben a topmunkahelyek lehetnek minták. Még akkor is, ha ők sem tökéletesek. „Csak” legjobbak.