Valami Amerika

Sokáig hitegettük magunkat azzal, hogy az Egyesült Államok ingatlan- és hitelpiaci válsága amerikai belügy maradhat. Aztán kiderült, az öreg kontinens sem úszhatja meg a következményeket a szoros pénzügyi, kereskedelmi összefonódások miatt. Mostanában viszont azzal az illúzióval is le kell számolnunk, hogy teljesen ártatlan áldozatként kell elszenvednünk a krízis következményeit, hiszen az európai szabályozási környezetben is akadnak hiányosságok.

Nem lehet nem észrevenni a párhuzamot például az amerikai jelzálogpiaci fejlemények és a magyarországi devizahitelezés, illetve az ingatlanalapok körüli viharok között. Amíg az üzletmenet a szokásos mederben zajlik, addig semmi gond nincs, az ügyfelek és a bankok is elégedettek az amúgy kockázatos konstrukciókkal. Amint azonban valami váratlan külső piaci sokkhatás éri a szereplőket, az egész koncepció felborul, és mindenki fut a pénze után.

Márpedig a kockázatokra célszerű előre felkészülni. A devizahiteleknél az árfolyamkilengésekre és a források beszűkülésére, az ingatlanalapoknál a tömeges eladási hullámra, az eszközállomány érékesítési nehézségeire. Az ügyfelek túlnyomó része nyilván nincs tisztában ezekkel a veszélyekkel, de a profitelvárások és a verseny miatt a pénzintézetek is hajlamosak megfeledkezni „békeidőben” a legrosszabb forgatókönyvről. Ilyenkor kellene beavatkozni az államnak a megfelelő szabályozásssal.

A devizahitelek esetében az illetékes hatóságok eddig jobbára csak a hatékonyabb tájékoztatásban látták a megoldást, holott számos módja lehetett volna a veszélyes folyamat adminisztratív korlátozásának (ha már a forintkamatok az infláció és most a spekulációs támadások miatt ilyen magasan vannak). Az ingatlanalapoknál is meg lehetett volna előzni a bajt a nyílt végű formák szigorításával. Úgyhogy nem kell mindent Amerikára kenni, van mit söpörni a saját házunk táján is.