Megrögzött béremelők

Az alacsony infláció nemcsak a költségvetést, de az idei bérpályát is újraírja. Korábban akár 2-3 százalékos reálkereset-csökkenést is el tudtak képzelni a szakértők, most viszont inkább stagnálás vagy akár enyhe emelkedés valószínűbb. Mindenesetre a reálgazdaság teljesítménye által indokoltnál magasabb lesz. Ez korábban akár inflációs aggodalmakat is gerjeszthetett volna, most viszont olyan meredeken csökkennek a külső piacokon az árak, hogy sem a gyenge forint, sem a várt feletti bérkiáramlás nem sodorhatja veszélybe a jegybank célkitűzését – kivéve, ha valóban bekövetkezik az áfaemelés.

Akik megtarthatják a munkájukat a recesszió során, azok tehát nem sokat fognak érezni – az általános rossz hangulat mellett – az egészből. Azok közül viszont, akiket leépítenek, biztosan sokan kiegyeznének majd alacsonyabb fizetéssel. A vállalatok azonban elsősorban mégis a leépítést és nem a fizetéscsökkentést választják, pedig hosszabb távon gondolkodva nekik is inkább az utóbbi lenne az érdekük.

A válság ugyanis előbb-utóbb elmúlik, és akkor ismét szükség lesz a jól képzett munkaerőre, amelyet azonban addigra lehet, hogy nem talál meg a munkaerőpiacon. Régóta emlegetett probléma Magyarországon a munkaerőpiac rugalmatlansága, ám az alapvető baj nem az, hogy nehezen változtatnának munkahelyet a magyarok, hanem túlságosan ragaszkodnak a kiharcolt juttatásaikhoz és jogaikhoz még akkor is, amikor a munkaadójuk gazdasági helyzete mást kívánna.

A lakossági jövedelem tehát összességében a növekvő reálkereset ellenére is csökkenhet, amely így a belföldi piacon érdekelt vállalkozásokat érinti rosszul. Inflációs környezetben könnyebben ment mindkét fél részéről az alkalmazkodás, a stabilizálódó árak új kihívást jelentenek, és talán alapjaiban más modellre kell áttérniük a szereplőknek, ez egyébként az MNB leghőbb vágya is.