A detroiti autóipar tündöklése és bukása

Az amerikai fogyasztók hamarosan kénytelenek lehetnek megválni kedvenc amerikai autómárkáiktól, ha az ottani gyártók nem képesek gyors kilábalási tervet készíteni az összeomlás elkerülésére. A három nagy detroiti cég közül a múlt évig a világon a legnagyobbnak számító General Motors hatvan, a Chrysler pedig harminc napot kapott hétfőn a washingtoni kormányzattól arra, hogy állami támogatással elkerülje az „irányított” csődeljárást. Az amerikai piacon másodiknak számító Ford – bár ugyancsak komoly veszteséget szenvedett el tavaly – egyelőre nem kért segítséget. Barack Obama amerikai elnök világossá tette, hogy csak akkor fordít szövetségi forrást a vállalatok megsegítésére, ha azok tartósan javítani tudják versenyképességüket. De vajon mit is jelent ez a gyakorlatban?

Az elmúlt hatvan évben a detroiti hármas az amerikai gazdaság ékkövének számított, és százezreket emelt a szegényebb rétegekből a középosztályba. A hatalmas belső piacon gyakorlatilag alig akadt versenytársuk, méretgazdaságosságuk folytán hamar kiszorították a kisebb hazai cégeket, és oligopólium alakult ki. A külföldi vetélytársakkal szemben – az eltérő méretek mellett – sokáig természetes kereskedelmi korlát volt a jóval alacsonyabb üzemanyagár, amely hozzászoktatta az amerikaiakat a nagyobb fogyasztású és méretű gépkocsik használatához.

A viszonylagos kényelmet és nagy profitot biztosító oligopol helyzet mellett hamar kialakult a munkaerő kínálatát monopolizáló érdekképviselet. Az Egyesült Autóipari Szakszervezet kivételesen erős pozícióban volt, és gyakran kijátszotta egymás ellen a három autógyárat. Taktikája az volt, hogy mindig kiszemelt egy céget a kedvezmények kiharcolására, és mivel az utóbbi félt, hogy a másik kettő javára elveszíti piaci részesedését, hamar beadta a derekát. Ráadásul biztos lehetett benne, hogy azok hamarosan hasonló engedményeket lesznek kénytelenek tenni, így nem kell sokáig relatív versenyhátrányt elszenvednie a gálánsabb juttatások miatt. A nagyobb munkáltatói terheket egyébként nem is annyira az órabérek jelentik, hanem a tetemes egészségügyi és nyugdíjbiztosítások. A detroiti gyárak mára már 800 ezer nyugdíjast támogatnak, az ilyen költségek pedig 1500 dollárt tesznek ki egy GM-jármű árából, amelyet a versenytársaknak nem kell viselniük.

A versenyképesség hiánya azonban nem csak a munkaerő magasabb költségében jelentkezik. Az amerikai autógyárak menedzsmentje mindig híres volt bürokráciájáról és túlzott kiadásairól. Eközben – ahogy egy japán ágazati szakember jellemzi a helyzetet – a „terepen” dolgozó mérnököket és munkásokat másodrendű polgárként kezelik, akikből ezért hiányzik a motiváció. Mások a csapatmunka hiányát emelik ki, valamint azt, hogy az amerikai munkaerőt nehezebb az adott helyzetnek megfelelően gyorsan átcsoportosítani.

További hátrányként említik elemzők, hogy az amerikai gyártók kevésbé rugalmasak és „szenvedélyesek” a termékeik fejlesztése és gyártása terén. Lehet, hogy van egy jó technológiai szabadalmuk, de annak következetes alkalmazását, a vásárlókkal való elfogadtatását elhanyagolják. Például amikor a Ford Mustang új hátsó felfüggesztést kapott, az amerikai törzsvásárlók arra panaszkodtak, hogy nem érzik az úttal a kapcsolatot. A gyenge összeszerelési minőség, az elavult dizájn és termékszerkezet, a túl sok márka és kereskedő idővel általánossá vált. A külföldi – főként japán – gyártók abban is különböztek amerikai társaiktól, hogy nem annyira a vállalat méretét, hanem a nyereségességét tartották fontosabbnak.

A detroitiak kényelmét a 70-es és a 80-as évek olajválsága törte meg, amikor a japán exportőrök sikerrel hódítottak piacot az alsó kategóriás szegmensben, ahol takarékos, jó minőségű gépkocsikat kínáltak. Bár az üzemanyagárak későbbi csökkenése visszarendezte valamelyest a sorokat, és kitolta a szembenézést a problémákkal, a külföldi konkurencia a magasabb kategóriákban is egyre nagyobb szeletet hasított, ahol magasabb az elérhető profitráta. A detroiti autóipar hosszú távú kilátásait ráadásul jól mutatja, hogy kimaradt az energiatakarékos, hibrid járművek alapját jelentő modern akkumulátorok fejlesztéséből és gyártásából. Bár a mostani bajok közvetlen kiváltó oka a mindenkit sújtó hitelválság volt, Amerikában ez a múlt hibáit is a felszínre hozta.