Fizessenek a gazdagok...

A legmagasabb jövedelműek adóterhelésének növelését fontolgatják jó néhány országban. Barack Obama amerikai elnök az évi 250 ezer dollárnál többet keresők személyi jövedelemadójának emelésére tett javaslatot. A német szociáldemokraták 47 százalékra növelnék a legfelső szja-kulcsot. Ausztriában a vagyoni típusú adók esetleges kiterjesztéséről vitáznak, s a magyar pénzügyminiszter-jelölt is úgy véli, be kellene vezetni az ingatlanadót, az eddiginél kevésbé kell adóztatni a munkajövedelmet, s jobban a vagyont.

Akár olcsó populizmusnak is tűnhet persze válság idején az a jelszó, hogy fizessenek a gazdagok. Ám most ennél többről van szó. A legutóbbi egy-két évtizedben a világon szinte mindenütt nőtt a szakadék a szegények és a gazdagok között, a jövedelmi és a vagyoni helyzetet tekintve egyaránt. Ezzel párhuzamosan viszont a gazdagok marginális adóterhelése egyre kisebb lett. Ez az ellentmondás óhatatlanul a társadalmi feszültségek éleződése irányába hat.

A mostani válság a jelek szerint jó alkalom lesz arra, hogy ez a tendencia megálljon. A világnak ugyanis valahogyan meg kell finanszíroznia az eddig bejelentett, több mint 3000 milliárd dollárra rúgó gazdaságélénkítési intézkedéseket. Az pedig öngyilkossággal érne fel, ha ezt a terhet az államadósság megnövelésével kizárólag a jövő generációkra próbálnák hárítani. A középrétegek lecsúszóban vannak, a szegények további sarcolása szintén nem járható út, marad tehát a gazdagok adóterhelésének a növelése.

Ez azonban érdemben csakis valamiféle nemzetközi együttműködésben képzelhető el. Anélkül ugyanis a gazdagok nyilván elmenekülnének az adókat alacsonyabban tartó országokba. A legutóbbi G20-csúcs megmutatta, hogy összehangolt fellépéssel az adóparadicsomokat is térdre lehet kényszeríteni. Nem lepődnék meg, ha a következő G20-csúcs ebbe az irányba menne tovább.