Kell-e újabb hitelcsomag?

Az állam finanszírozása az ősszel felfüggesztett állampapír-aukciókkal gyakorlatilag megszűnt, nem véletlen, hogy az ország a világon az elsők között fordult a Nemzetközi Valutaalaphoz segítségért. Ez a tény rámutat arra, hogy a magyar gazdasági válság gócpontja az állami gazdálkodás területén keresendő, a kapcsolódó fizetésimérleg-, valuta-, illetve bankválság csak a dominó további elemeit jelentették. Ebből következően mindaddig nem várható el a gazdaság működésének a stabilizálása, amíg az állam nem lesz képes piaci forrásokból kielégíteni a szükséges pénzigényét.

A helyzetet komplikálja, hogy a valutaalap által biztosított devizahitel látszólag lényegesen olcsóbb a piacon elérhetőnél, bár az eltelt fél év alatt jelentősen csökkent a magyar államtól elvárt kamatfelár akár a forint-, akár a devizaforrások terén. Ennek köszönhetően az adósságkezelő képes volt újraindítani az államkötvény-aukciókat, igaz, egyelőre kisebb mennyiségekkel. Az állam piaci alapú finanszírozási lehetőségei tehát javultak az elmúlt időszakban, de még nem elegendő mértékben ahhoz, hogy kizárólag erre lehessen építeni.

Ebben a helyzetben kell tehát eldönteni, hogy milyen úton haladunk tovább. Az egyik lehetőség, hogy a kiegyensúlyozott költségvetés irányát megtartva, akár újabb intézkedésekkel is igyekszünk a hitelességi csorbát kiköszörülni. Tekintve, hogy a régióban az egyik legrosszabb a megítélésünk a kiszámíthatóság terén, ez már önmagában is egy nehéz, több évig tartó folyamat lehet.

A másik, hogy folytatjuk a korábbi évek rossz kompromisszumainak gyakorlatát, amikor a gazdaságpolitika rendre a könnyebb utat választotta, bár valószínűleg maga is sejtette, hogy hosszabb távon súlyos árat fog fizetni érte az ország. A tervektől való eltérés hajlama, a csábító szirénhangok itthoni sikerei miatt elsősorban nem az ország külső sérülékenysége az, ami a kockázatot hordozza, hanem a belső gyengeség. A jelenlegi program sikere is valószínűleg azon múlik, hogy annak célkitűzései és az adósság középtávú csökkentésének szükségszerűsége mennyire marad meg a gazdaságpolitika vezérfonalaként.

A nemzetközi befektetői hangulat tavasztól egyértelműen javult, a főbb devizáknál már nemcsak a legjobb minősítésű, de a gyengébb adósságok kamatai is csökkentek. Ez megalapozhatja a magyar állampapírok iránti kereslet javulását a következő hónapokra. A nemzetközi hangulat változásával a befektetői vélemények is finomodtak az elmúlt időszakban, s egyre többször kerül előtérbe a hazai gazdaságpolitika irányvonala. A következő fejezetben tehát kiemelten fontos lesz egy hiteles irány felmutatása és megtartása, döntő részben rajtunk múlhat az állam finanszírozási helyzetének változása.

Ilyen körülmények között több mint veszélyes, káros lehet, ha utat nyitunk egy a korábban vállaltnál lazább költségvetési politika irányába. Míg a korábbi negyedévekben rendre folyamatosan romlott a várt makrogazdasági pálya, a májusi módosítás óta eltelt időszakban lényegében a vártnak megfelelők a költségvetési és recessziós folyamatok. Egy újabb módosításnál tehát nem lehet szó vis maior esetről, azaz egyértelműen saját hibánknak tudhatnánk be, ha nem teljesülnek a kitűzött költségvetési célok. Ez szinte biztosan gyorsan és jelentősen rombolná a hazai gazdaság iránti bizalmat, annak minden következményével együtt. Célszerű tehát, ha ehelyett az aktuális folyamatok értékelésével felmérjük, valóban eltértünk-e a pályától. Amennyiben nincs ilyenről szó, úgy abbahagyjuk azokat a leegyszerűsítő és téves értékeléseket, amelyek szerint elkerülhetetlen lesz az újabb hitelcsomag. Persze ez is lehetséges, de nem ez a cél, és jelenleg minden esélyünk megvan rá, hogy elkerüljük.

A szerző a K&H Bank vezető közgazdásza