Lehetőség és felelősség

Éghajlatunk valóban változik, ráadásul rohamtempóban. A G8-as vezetők és nemzetközi partnereik L’Aquilában tartandó ülésének kiemelt prioritásként kell kezelnie azt, hogy Koppenhágában globális, széles körű és ambiciózus megállapodás szülessen 2012 utánra vonatkozóan.

Egy olyan egyezménynek, amely – a tudomány figyelmeztetését meghallva – valóban képes mérsékelni a világszintű gázkibocsátást. Ha Koppenhágában sikerül ilyen megállapodásra jutni, az ösztönözni fogja a környezetbarát gazdaság létrehozásához szükséges beruházásokat is, ezáltal új munkahelyeket teremt és az elkövetkező két-három évtizedben fellendíti a növekedést. Akik ezt ma megértik, a holnap győzteseivé válnak.

A válság utáni gazdaság nagyon más lesz, mint a válság előtti, és többször nem kínálkozik számunkra ilyen lehetőség. Ezért kell egyszerre kezelni a gazdasági válságot és küzdeni az éghajlatváltozás ellen. Tudjuk, hogy jócskán lehet még javítani a vállalkozások, a fogyasztók és a kormány energiahatékonyságát.

A Nemzetközi Energiaügynökség szerint a ma már létező technológiák alkalmazásával 54 százalékát meg lehetne valósítani azoknak a intézkedéseknek, amelyek a 2 °C-os globális felmelegedési célkitűzés betartásához szükségesek. A gazdasági válság ezért ösztönzi az olyan megoldások megtalálását az éghajlatváltozásra, amelyek egyszerre segítik elő a pénzmegtakarítást, valamint az energiabiztonságot.

Egy sor kulcsfontosságú célkitűzéssel indulunk L’Aquilába. Ragaszkodni fogunk a 2 °C-os célkitűzés tiszteletben tartásához. Újólag megerősítjük azon globális célkitűzés szükségességét, hogy 2050-re legalább 50 százalékkal csökkentenünk kell a globális gázkibocsátásokat. Emellett valamennyi fejlett országot felkérünk arra, hogy ugyanezen időszakban legalább 80 százalékkal mérsékeljék kibocsátásaikat, és ennek markáns és összevethető középtávú csökkentésekkel adjanak nyomatékot.

A megoldás kulcsfontosságú része az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozása: az EU kellő időben finanszírozási javaslatokat terjeszt elő, és természetesen készen áll arra, hogy abból teljes mértékben kivegye a részét.

Az egyik legnagyobb múltbeli gázkibocsátóként természetesen egyetértünk azzal, hogy a fejlett országok kiemelt felelőssége ebben vezető szerepet vállalni. De ez nem lesz elég. Ezen igyekezethez csatlakozniuk kell például azoknak a feltörekvő gazdaságoknak is, ahol ugrásszerűen növekszenek a kibocsátások. A közös, de differenciált felelősségek és az ahhoz kapcsolódó kapacitások elvével összhangban e célért mindannyiunknak tennünk kell valamit.

Az Európai Unió és tagállamai büszkék arra, hogy vállalták, 2020-ig 20 százalékkal mérséklik kibocsátásaikat, és készen állnak arra, hogy innen továbblépve 30 százalékos csökkentést célozzanak meg egy ambiciózus koppenhágai megállapodással összefüggésben. Készen állunk arra, hogy megosszuk a többiekkel tapasztalatainkat, például a kibocsátáskereskedelemről.

Szeretnénk, ha 2015-re egy az egész OECD-re kiterjedő kibocsátáskereskedelmi rendszer valósulna meg. Szeretnénk továbbá megreformálni és kidolgozni a tiszta fejlesztési mechanizmust, ezáltal új beruházásokkal és új technológiákkal segíteni bolygónk legszegényebbjeit.

Eltökélt szándékunk, hogy Európa vezetésével Koppenhágában egy olyan megállapodás születhessen, amelyre mindannyian büszkék lehetünk. Más választási lehetőség nincs. Ha ezt most elmulasztjuk, akkor megszegjük azt az ígéretet, amelyet minden szülő megtesz gyermekeinek: azazhogy egy jobb világot hagyunk hátra számukra. Tegyünk meg mindent azért, hogy L”Aquilában globális lehetőséget kovácsoljunk az éghajlatváltozásból.

José Manuel Barroso az Európai Bizottság elnöke, Fredrik Reinfeldt Svédország miniszterelnöke