Mutyizás

A két országos analóg hullámsáv koncesszióba adása elméletileg egyszerű dolog lenne: nézzük meg, melyik két piaci szereplő ad értük a legtöbbet, kik azok, akik a leginkább teljesítik az elvárt kulturális-civilizatorikus missziót, a két szempontrendszert elegyítsük valamilyen értékelési rendszer szerint, és akik a legjobbak, vigyék azok a jogosultságokat.

Ám ez nem ilyen egyszerű. A politikának – a jelek szerint mindkét oldalnak – ugyanis saját médiára van szüksége. Olyan rádióadókra, amelyek kiszolgálják a politika igényeit, amelyek nem kérdeznek vissza, amelyek az előre megszabott szemléleti keretrendszerben értelmezik a valóságot.

Ami különösen tragikus, hogy ehhez a médiahatóság egyes tagjai asszisztálnak. Sőt a jelek szerint fő szerepet játszanak benne. Miként másként lehetne ugyanis megmagyarázni, hogy míg az egyik jelentkezőt kizárják, mondván, üzleti terve nem valós alapokon áll, egy másikat, amely hasonló paraméterek mellett adta be pályázatát, továbbengednek.
Ezek után persze felesleges csodálkoznunk versenyképesség-vesztésünkön, azon, hogy a befektetők szemében hazánk nem a legkedveltebb célországok közé tartozik régiónkban.

Hiszen ki az, aki pénzt akar hozni egy olyan országba, ahol a döntéseket nem az üzleti-gazdasági racionalizmus, hanem valami más mozgatja. Ahol a politikai érdekek mindennél előbbre valók, ahol a háttéralkuk, a mutyizás az úr.

Kit érdekel, hogy véglegesen elriasztottunk néhány amerikai és német befektetőt, ha cserébe újabb hadállást szereztünk a médiaháborúban – mondja persze a politika. A maga szempontjából igaza is van, ám az már rajtunk áll, hogy az ő szempontjai érvényesülnek-e.

Molnár Sándor A szerző -->