Mivel az EiT-elnök vélhetően egy kis tagállamból érkezik, a külügyminiszternek inkább valamelyik meghatározó tagállamból kellene jönnie. Azért is, hogy szavának valóban súlya legyen a nemzetközi porondon. Tehát német, francia vagy brit politikus lenne ideális a tisztségre. Például David Miliband, a brit diplomácia irányítója. Ám itt jön a bökkenő: a posztot szemmel láthatóan sem Berlin, sem Párizs, sem London nem akarja megszerezni. (Miliband is elutasította.)
Érthető is, miért. A „külügyminiszter” egyúttal az Európai Bizottság alelnöke is lesz, tehát az őt küldő ország más portfóliót már nem kaphat az újjáalakuló bizottságban. Márpedig a német, a francia és a brit kormány is valamilyen fajsúlyos gazdasági „tárca” megszerzésére hajt. A külügyi portfólió nem érdekli őket.
A külpolitikai főképviselő székének megszerzése ugyanis aligha növeli érdemben súlyukat a diplomáciában – ám az uniós gazdaság irányításában annál nagyobb szavuk lehetne például a belső piaci vagy a versenyjogi portfólió megszerzésével. Persze az is lehet, hogy csütörtökön egy másik logika ennek a megfontolásnak is fölébe kerekedik.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.