Baklövés

Aligha kerül be az EU sikertörténetei közé az Európai Globalizációs Alap (EGA) eddigi teljesítménye. A felajánlott – évi 500 millió eurós – támogatás eredeti célja az volt, hogy enyhítse a globalizáció által kikényszerített strukturális változások legalább ezer fő elbocsátásával járó következményeit a közösség tagállamaiban. Ahogy tavaly ősszel a globális pénzügyi és gazdasági válság kirobbant, úgy kellett volna felértékelődnie az alapnak, már csak a drámaian gyorsan növekvő munkanélküliség miatt és főleg azért, mert egyszeriben válságkezelő eszköz is lett belőle.

Mára azonban kiderült, hogy mindenki későn ébredt.
Az EU illetékesei csak 2009 tavaszára jutottak el annak felismeréséig, hogy lejjebb kellene vinni az ezerfős létszámkorlátot, legalább ötszáz főre. Ám úgy tűnhet, hogy még ez is magasnak bizonyult, mert azóta is csak tizenegy támogatási kérelmet hagytak jóvá. A 2007 óta működő alaphoz 34 beadvány jutott el eddig, a 27 EU-tagállam közül mindössze 14-ből.
Az EU tagállamainak a fele mintha észre sem vette volna, hogy létezik egy ilyen alap, amely 2011 végéig 65 százalékos támogatást biztosít az állásukat elvesztett dolgozók újbóli elhelyezkedésének előmozdításához. Sajnos Magyarország is ebbe a körbe tartozik. Az elbocsátó cégek közül – pedig több is van, amelyeknél az elbocsátottak száma meghaladja az 500, de még az 1000 főt is – gyaníthatóan egyedül a GE Hungary Kft. elbocsátott alkalmazottainak ajánlották fel először ez a lehetőséget.

Vajon ki hibázott? Elsősorban nyilván az EU, de vétkesek a tagállamok illetékes hatóságai is. Ez pedig azért riasztó, mert a közgazdászok rendre arra figyelmeztetnek, hogy a válság elhúzódásával egy teljes nemzedéket sodorhat magával a munkanélküliség, és több mint 31 millió állástalan lesz jövőre Európában.