"A görög ügy még hasznára is válhat az eurózónának"

Görögország legsúlyosabb tehertétele nem a gazdaság tényleges állapota, hanem az országot övező mélységes bizalmi válság – jegyezte meg George Papakonsztantinu pénzügyminiszter a brüsszeli European Policy Center hétfői fórumán. Szavaiból kitűnt, ő és kormánya eltökélt, hogy ezt a trendet megfordítsák, de azt ő is elismerte: erőfeszítéseiket gyengíti, hogy a legtöbb mostani döntésük hatása csak hónapok – ha ugyan nem évek – múlva válik érezhetővé. Elvben – görög olvasatban – az átmeneti időszakot lenne hivatott aládúcolni az EU és az eurózóna kiállása. De itt jön a nagy kérdés: megteheti-e – és az elmúlt évtizedek görögországi tapasztalatai alapján egyáltalán meg akarja-e tenni – az unió, hogy olyan erőteljes fellépéssel állja útját további pénzpiaci támadásoknak, amelyik valóban eltéríti a spekulatív manővereket? Vajon ilyen szempontból keveset vagy eleget mondtak-e a huszonhetek múlt csütörtökön, amikor „szükség esetére” segítséget helyeztek kilátásba, de konkrétumot nem közöltek? A piacokat nem nagyon hatotta meg a dolog, a német közvéleménynek azonban már ez is sok volt.

Papakonsztantinu igyekezett egyértelmű lenni, és állította, hogy kormánya „vízválasztónak” tekinti a múlt csütörtöki csúcs nyilatkozatát. Egyúttal cáfolta, hogy főnöke bírálta volna az uniót „nem eléggé egyértelmű” fellépéséért. George Papandreu miniszterelnök ezt a korábbi időszakra értette, nem a múlt heti uniós bejelentésre – szögezte le Papakonsztantinu, aki a továbbiakban lényegében mindent elismert, de mindenre ellenlépést is ígért. Igen, nagy a költségvetési hiány és az állami eladósodottság is. Elavult a szociális háló, túlméretezett a bérkibocsátás, jelentős az adófizetés megkerülése, és valóban kozmetikázták a statisztikákat. Mindez azonban szerinte mind kezelhető. A csalásokat kivizsgálják, a büntetés nem marad el. Nagy adómegkerülőket is leültetnek majd, azt azonban nem fogadja el, hogy a görögök azért csalnak, mert görögök. „Azért csalnak, mert a fennálló adórendszer, akár az ösztönzők, akár a szankciók oldaláról erre módot ad. De az adórendszer is megreformálható” – mutatott rá. Hamarosan életbe lép a nyugdíjreform – növelve a nyugdíjkorhatárt –, a közszolgálati szektorokban pedig reálértékben mintegy 5 százalékkal csökkentették egyik napról a másikra a béreket.

A lényeg most a politikus szerint a bizalom visszanyerése. Addig is szeretnék elkerülni a fennálló helyzet túlzottan leegyszerűsített ábrázolását. „Megértem, ha a német adófizetők morognak, mert nem érzik indokoltnak pénzük »görög célú« felhasználását. De arról se feledkezzünk meg, hogy az eurózóna gazdagabb országa számára nem jött rosszul a szegényebb eurótagtárs: sokat profitáltak például a turizmusban, és más területeken” – mutatott rá.
Papakonsztantinu lényegében azt sugallta, hogy ha Görögország el is linkeskedte az EU-tagság első három évtizedét, de mostantól minden másként lesz. Szavai segélykiáltásnak is beillettek. A dolog talán működne is, ha nem lettek volna már korábbi görög államcsődök és azt követő közösségi támogatások is.
Egy dolog azonban valószínű: bármi lesz is a görög játszma végkimenetele, az eurózóna profitálhat abból, hogy a gyakorlatban kihordja a választ több, soha meg nem válaszolt kérdésre. Például, hogy mi a teendő az eurózónán belül, ha egy tagországot meglegyint az államcsőd valós veszélye. „Túl sok kérdést söpörtünk az euró első tíz évében a szőnyeg alá. Ezek közül most egyre több előkerül. Ha sikerül elkerülni, hogy tartós kárt okozzanak, a velük való szembesülés hosszabb távon még erősítheti is az eurót” – vélte egy veterán tanácsi diplomata. Sokan szeretnék, ha igaza lenne.

A szerző a BruxInfo EU-szakértője