"Egyenesen hajmeresztő, amit a görögök csináltak"
Az adatokra reagálva a befektetők menekülni kezdtek az eurótól, főleg pedig a görög államadósságtól. Nekik Athén egyre magasabb kamatfelárakat volt kénytelen kínálni, ezek mértéke – a megfelelő német kötvényekhez képest – januárban átlagosan 2,73 százalékpont volt. Emiatt az ottani kormány évente kényszerül 7,4 milliárd eurós többletkiadásra a 271 milliárd eurós államadóssága után, szemben a német ráta szerint elméletileg esedékes összeggel.
Problémát azonban nemcsak a hatalmas felár jelent, hanem az a közvetlen kockázat, hogy a kormány nem talál 53 milliárd eurót a 2010-ben esedékes adósságszolgálatának teljesítésére. És akkor még nem is esett szó arról a 30 milliárd euróról, amit az idei költségvetési hiány fedezetére fel kell hajtani.
A görög katasztrófát az váltotta ki, hogy a kormány éveken keresztül hamisított statisztikai adatokkal vezette félre az európai partnereit. Az euró bevezetése előtt Athén azt állította, hogy 1999-ben a GDP-arányos költségvetési hiány 1,8 százalékon állt, jóval a maastrichti szerződés által megszabott 3 százalékos plafon-szint alatt.
Ma már tudjuk, hogy ennek a számnak semmilyen valóságalapja sem volt. Amikor az euróbankjegyeket a görög motívumokkal együtt kinyomtatták, akkor az EU statisztikai szerve, az Eurostat azt jelentette, hogy az 1999-es hiány valójában 3,3 százalék volt. Ez azonban még mindig túl nagyvonalúnak bizonyult, ezért az Eurostat később visszavonta. Ennek folytán máig nincs valós adat a szóban forgó év tényleges költségvetési hiányáról, amire alapozva akkor az EU hozzájárult Görögország euró-övezeti csatlakozásához. A 2009-es esztendőről szóló adatok hasonlóképpen félrevezetőnek bizonyultak, az eredetileg jelzett 5 százalékos GDP-arányos hiányról egy behatóbb Eurostat vizsgálat után derült ki, hogy valójában 12,7 százalékos.
A hivatalos adatok olyan megbízhatatlanok voltak, hogy azokkal szemben az Eurostat kénytelen volt „fenntartásait hangoztatni”, a nagyfokú bizonytalanságuk miatt. A bürokratikus fogalmazás által eltakart súlyos elmarasztalás nyomán Görögország éppen azt kapta, amit a hamis adatokkal el akart kerülni: jelentős kamatfelárat kell fizetnie az államkötvényei után.
A trükkök mindazonáltal lehetővé tettek a görögök számára néhány jó évet. A 2001-es euróövezeti csatlakozás után a jóléti kiadások éves átlagban 3,6 százalékponttal gyorsabban növekedtek, mint a GDP. Az OECD statisztikái szerint a görögök mindössze 15 évi szolgálati idő után a nettó átlagjövedelem 111 százalékának megfelelő nyugdíjat kapnak. Ezzel szemben a németeknél az átlagos nyugdíj a nettó átlagjövedelmek mindössze 61 százalékára rúg, olyan személyek esetében, akik legalább 35 évet dolgoztak. Ahogyan a görögök adósságcsinálással teremtettek maguknak tejjel-mézzel folyó országot az egyenesen hajmeresztő.
A cikk teljes terjedelemben itt olvasható
A szerző a müncheni Ifo intézet elnöke
Copyright: Project Syndicate
Furcsa egy nép a görög. Az Európai Unión belül nekik van az egyik legalacsonyabb foglalkoztatási rátájuk.
Akik dolgoznak, azok sem viszik túlzásba az adófizetést: a bevallások 95 százaléka 30 ezer euró alatti jövedelemről szól, és csak néhány ezren vallanak be 100 ezernél többet. A pazar villákat és jachtokat többnyire offshore cégeken keresztül vásárolják meg a tehetősebbek, erre külön iparág született.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.