Chikán Attila intelmei a leendő Orbán-kormány számára

E gazdaságpolitika körvonalai már látszanak, számos kérdés azonban csak a közeljövőben dől el. A lap felkérésének megfelelően tíz pontban, távirati stílusban foglalom össze azokat a teendőket, amelyeket a legfontosabbnak ítélek. Mivel a problémák rendkívül széles skálájával állunk szemben, a teendők több más rendszerezésben is összefoglalhatók lennének. Hivatásomnál fogva a gazdaságra koncentrálok, de számos tétel kimutat ebből a szférából.

1. A végrehajtandó változtatásoknak a realitások talajára kell épülniük. Számba kell venni az ország, illetve a lakosság, az egyes létszférák (üzleti, egészségügyi, oktatási, biztonsági stb.) tényleges állapotát, s tudomásul venni, hogy a nagy tervek végrehajtása csakis ezen létszférák sajátos belső törvényszerűségeinek, illetve a nemzeti fejlettség és kultúra sajátosságainak figyelembevételével valósulhat meg.

2. Alapvető feladat a hazai intézményrendszer átstrukturálása, modernizálása. Ez mind a bürokrácia, mind a korrupció visszaszorításához szükséges. Az intézményrendszer átalakítását egyrészt vertikálisan (a parlamenttől mondjuk az önkormányzatig), másrészt horizontálisan (gyakorlatilag minden egyes létszférára vonatkozólag) végre kell hajtani, a lehető legnagyobb összehangoltságban.

Mind az első, mind a második pont megvalósításához elengedhetetlen, hogy létezzen egy átfogó fejlesztési koncepció, amely lehetővé teszi, hogy egységes stratégiával, megfelelő ütemezésben kerüljenek sorra a reformok.

3. Egyetértek azzal, hogy a gazdasági növekedés felgyorsítása a gazdasági fejlesztés kulcskérdése. Nem tudom azonban elfogadni, hogy ez az államháztartási fegyelem lazítása útján menjen végbe. Természetesen nem kell merevnek lenni a hiányt illetően, de ne feledjük, hogy az mily könynyen elszalad és mily nehéz utána visszafogni. Ennek a gondolatnak kellene keretbe foglalnia mind az adó- és járulékrendszer, mind az állami kiadások átalakításának terveit.

4. A gazdaságfejlesztésnek, sőt a társadalmi reformok végrehajtásának is archimedesi pontja a foglalkoztatás bővítése. Erről sokan sokat írtak az elmúlt hónapokban. Itt azokra szeretnék visszautalni, akik arra hívják fel a figyelmet, hogy mennyire nem mindegy, hogyan, milyen területen foglalkoztatjuk az embereket. Továbbra is úgy vélem, hogy növekedésünknek alapvetően exportorientáltnak kell lennie, nemzetközi versenyképességre kell épülnie.

5. A gazdaság problémái elsősorban nem az üzleti, hanem a közszférában gyökereznek, így a gazdasági fejlődésnek (is) kulcskérdése a közigazgatás mellett a közszolgáltatások reformja is. Különösen fontos az egészség- és az oktatásügynek az itt dolgozó szakemberekkel együtt kiformált átalakítása. Mindkettő közvetlen és közvetett kapcsolatban is áll a társadalmi jólét növeléséhez vezető gazdasági fejlődéssel.

6. Gazdasági stratégiánk egy nagyon fontos hiányzó eleme volt az elmúlt években a külgazdasági stratégia (világos külpolitikai prioritásokra épülő) meghatározása. Ennek a nemzetközi munkamegosztásba való eredményes bekapcsolódásunk szempontjából éppúgy nagy jelentősége van (lásd például a logisztikai fejlesztésben rejlő jelentős lehetőségek kihasználása), mint a határokon túli magyar kisebbségek helyzetének javításában.

7. A gazdasági stratégia egy másik fontos összetevője az átgondolt és fejlett piacgazdaságok, illetve az EU tapasztalataira, a globális piac játékszabályaira támaszkodó fejlesztéspolitika. Ennek nem szabad a rövid távú, könnyen elérhető sikerek elérésére korlátozódnia, mert ez az állami és EU-erőforrások pazarlásához, sőt kifejezetten káros hatásokhoz vezethet. Szükség van arra, hogy a gazdasági stratégiában megjelenjenek és a gyakorlatban is érvényesíthetők legyenek a prioritások, ezeknek verseny- és piacbefolyásoló hatását kellő óvatossággal kell kezelni.

8. Természetesen messze kimutat a gazdasági szférából, de számomra az itteni prioritások között is előkelő helyen szerepel a roma társadalom gazdasági és kulturális integrációjának kezelése. Ez nagyfokú érzékenységet és szakértelmet igénylő feladat, amelynek megítélésem szerint a gazdasági stratégiában is explicit és méltó szerepet kell kapnia.

9. Ha valóban kulcskérdésnek tekintjük a nemzeti versenyképességet, akkor fontos az innováció, a kutatás-fejlesztés középpontba állítása is, e nélkül nincs fenntartható versenyképesség. Az innováció intézményi, ösztönzési, szabályozási rendszerét rengeteget ostorozták már. Ideje lenne végre cselekedni.

10. Végezetül, de nem utolsósorban a kkv-szektor szintén sokat emlegetett fejlesztését emelem ki, ennek gazdasági és társadalmi hatása egyaránt kiemelkedően fontos.

A magyar gazdaság nehézségei ugyanis nem csekély mértékben annak következményei, hogy a gazdaságpolitikában egyrészt a tiszta politikai szempontok rendre felülírták a gazdaságiakat, másrészt, hogy a gazdaságon belül a pénzügyi-elosztási szempontok mögött háttérbe szorultak a javak és szolgáltatások előállításának, a termelésnek vagy még átfogóbban a reálgazdaságnak a szempontjai. Ezen az egyoldalú szemléleten mindenképp változtatni kellene.