A dollár feltámadása

Ha a forint gyengüléséről esik szó, azt a legtöbben az euróval, illetve a svájci frankkal szemben értelmezik. Mindkettő érthető: előbbi főként külkereskedelmünk, utóbbi a magánszektor devizaadóssága miatt fontos. Kevesebb figyelem vetül ugyanakkor a dollár megerősödésére, holott a zöldhasú értéke forintban negyedével nőtt a múlt év végi szinthez képest. Mennyire lesz tartós ez a folyamat, és milyen hatással jár a magyar gazdaságra?
Az első kérdésre a válasz két részből áll. Jelenleg az euró több ok miatt is tartós gyengélkedésre van ítélve az amerikai valutával szemben. Ezt támasztja alá az üzleti ciklusok eltérése: az első negyedévben például négyszer gyorsabban nőtt a GDP a tengerentúlon, mint az euróövezetben. A kamatkilátások is a zöldhasú malmára hajtják a vizet, hiszen az EKB aligha szigorít egyhamar. Befektetői szemmel ráadásul jobb az amerikai kötvények likvid piaca, mint az egyre fragmentáltabb kockázatú európai. Végül vásárlóerő-paritáson is túlértékelt a közös európai pénz. Ha pedig az euró veszít az értékéből – és ez a válasz másik része –, a hazánkhoz hasonló periferiális EU-tagországok valutái még inkább. Különösen ha belső folyamatok, szándékok is erősítik ezt.
Ami a hatást illeti, az ugyancsak kettős. Energiaszámlánkat dollárban fizetjük, így a mostani trend inflációs nyomást okozhat, hacsak közben nem mérséklődik az olaj világpiaci ára, vagy a kormány nem avatkozik be a jövedéki adó csökkentésével, illetve adminisztratív árkorlátozással. Másfelől viszont a gyenge euró lökést adhat az övezet – elsősorban Németország – exportjának, ez a magyar beszállítóknak is kedvező. Ezek eredője bizonytalan, de a dollár túlzott megerősödése kockázatokkal járna. A magyar gazdaságnak ugyanis nem tenne jót sem az amerikai kilábálás megtorpanása, sem az euróövezet stabilitásának a megroppanása, de az infláció parazsának a fellángolása sem.