Árnyékbokszolás

Bár az utóbbi időben mindkét feltételezés alátámasztására igen kirívó példákat lehet találni, az évente több mint 1000 milliárd forintnyi költségvetési kiadást érintő vitában egyelőre alapvető kérdésekre sem sikerült választ találni. Tulajdonképpen mennyi az önkormányzatok vagyona? Mire fordították a települések a több százmilliárd forintnyi, kötvénykibocsátásból származó bevételüket? Pontosan mekkora összeget emészt fel egy-egy közfeladat ellátása? Valóban lehetetlen a jelenlegi forrásokból eleget tenni az önkormányzatra háruló közfeladatoknak? Érzékelhető mértékben csökkentek-e az önkormányzati feladatok ez év elején?

Tényszerű, pontos válaszok híján marad az ideológiai vita. Az utóbbi években a kormány – nem meglepő módon – azt az attitűdöt vette fel, hogy a gazdasági nehézségekből a települések is vegyék ki a részüket, lévén ez így „igazságos”. A megszorítások első nagyobb hullámát az önkormányzatok nagyarányú kötvénykibocsátással vészelték át, így valójában az idén és a következő néhány évben derülhet ki: a mostani finanszírozási rend valóban csődbe taszítja-e a településeket. Ha igen, az adósság és a hiány is végső soron visszahull az állam nyakába, vagyis visszatértünk a startmezőre.

A másik lehetőség az, hogy az önkormányzatok is ésszerűsítik a működésüket. Ehhez viszont jól jönne a rájuk vonatkozó szabályok átfésülése, egyszerűsítése, a feladatok tényleges ritkítása, a helyi hivatalok összevonása.

Erre a Fidesz-kormány kétharmados felhatalmazása lehetőséget is ad. Egy reális helyzetelemzés és széles körű átalakítás után pedig joggal lehet arra törekedni, hogy az alrendszer valóban beleférjen akár a mostani, szigorú keretekbe is.