Több EU-pénzt egyszerűbben a dinamikus cégeknek

A vállalkozói érdekképviseletek évek óta hangoztatják, hogy a 7000 milliárd forint értékű EU-s támogatásból a vállalkozásokat a jelenlegi mintegy 800 milliárd forintnál magasabb arányban kellene támogatni. Mivel számos önkormányzati projekt előkészítése el sem kezdődött, ráadásul az önkormányzatok a saját erő finanszírozását sem tudják megoldani, adott a lehetőség, hogy akár több százmilliárd forintot csoportosítsanak át a kis- és középvállalkozások (kkv) támogatására. Koncepcióváltásra van szükség: a támogatásokat nem a halra, hanem a hálóra kell elkölteni, amellyel a jövőben több halat lehet fogni.
Szakítani kell azzal a gyakorlattal, hogy minél többen kapjanak támogatást, hiszen ennek az elvnek csak úgy felelhet meg a rendszer, ha szétaprózza a forrásokat, így igazából senkin sem segít. Az eddig vállalkozásfejlesztésre elkülönített 800 milliárd forint édeskevés a kkv-k megváltására. Ezért a forrásokat a verseny- és életképes vállalkozások fejlesztésére kell koncentrálni. Ez a program sikerének egyik alapfeltétele.
Azon magyarországi vállalkozások, amelyek az átlagot jelentősen meghaladó növekedésre képesek, a legfrissebb kutatási adatok szerint 10-20 éve működnek, erősek a piaci pozícióik, képesek és készek a fejlesztésekre, van stratégiájuk és kiváló a menedzsmentjük. Ez a – gyorsaságuk, lendületük miatt – gazelláknak nevezett vállalati kör képes regionális szinten is meghatározó szereplővé válni, ezért számukra kellene több fejlesztési forrást biztosítani, mert támogatás a jobb vállalkozásoknál hatékonyabban hasznosul.
Ideje kijelölni, hogy melyek a magyar gazdaság húzóágazatai, ahol az egy forint befektetéssel elérhető hozzáadott érték és a foglalkoztatás növekedése a legmagasabb. Természetesen ha vannak ilyenek, azokat átlagon felül kell támogatni, hogy „húzzák magukkal” a gazdaság többi részét. Ilyen lehet például a turizmus, az idegenforgalom, amely szolgáltatásokat vesz igénybe, jelentős számú munkahelyet teremt, és nem kizárólag a belföldi keresletre alapoz. A jármű- és gépgyártás pedig az alapanyag- és alkatrészgyártást képes fellendíteni. Vállalati méretkategóriánként is vizsgálandó, hol hasznosulnak legjobban a támogatások a foglalkoztatás és az értéknövelés szempontjából. A támogatás mértékét, a támogatásintenzitást, az előleg- és finanszírozási feltételeket hozzá kellene igazítani a valós igényekhez és lehetőségekhez. A vonal alatt teljesítő cégeket, bármilyen fájó is, nem szabad támogatni.
Bár nem vonható kétségbe a jó szándék az innovációs pályázatoknál, kérdéses, hogy valóban versenyképes technológiák kifejlesztésére fordítják-e a forrásokat, és azok eredményesek is lesznek-e. Az innováció finanszírozását inkább a kockázati tőkére kellene bízni, amely a fejlesztés piaci oldalát is látja, piaci alapon dönt a befektetésről, és elvárja, kikényszeríti az eredményt.
Segíteni kell a kkv-kat az előfinanszírozás és az önrész előteremtésében, hiszen az jelentős terhet jelent a pályázaton nyertes vállalkozásoknak. Mivel az Európai Unió is utólag fizet, így nyilvánvalóan az állam is csak hitelből tudná átvállalni a támogatás előfinanszírozását, azonban sokkal kedvezőbb feltételekkel jutna hitelhez, mint a kkv-k. A Jeremie-források eddig nem hasznosított részét át kellene csoportosítani előfinanszírozásra és önrész biztosítására, a banki hitelfelvételnél kedvezőbb feltételekkel.
Bízzunk a vállalkozásokban, az állam is merjen kockáztatni, legyen egyszerűbb az adminisztráció! A támogatás elnyerésének jelenleg túl sok a feltétele. Egyrészt meg kell felelni az alapkövetelményeknek, továbbá vállalni kell bizonyos számszerű eredmények teljesítését. Mindig utólag derül ki, teljesültek-e a feltételek, de akkor már késő, hiszen megvalósult a projekt, eredmény pedig nincs. Célravezetőbb lenne azt nézni, hogy ki vállal, ahelyett, hogy ki mennyit vállal. Aki a múltban már beváltotta az ígéreteit, annál nagy a valószínűsége, hogy a jövőben is így tesz.
Közismert tény, hogy a támogatást elnyert vállalkozások 5 százalékával fordul elő probléma, a szigorú feltételek ellenére. Ugyanakkor az „akadályokat” a vállalkozások 100 százalékának kell átugrania. Meg kellene próbálni bízni a cégekben. Bízni abban, hogy olyan célra kérik a támogatást, amely valóban jól hasznosul. Ha egy vállalkozás 10 éve működik, folyamatosan növekszik, a nyereségét fejlesztésekre költi, sohasem tartozott a bankjának és az APEH-nek, akkor joggal feltételezhetjük, hogy mindent megtesz a támogatás eredményes felhasználása érdekében. Az elkerülhetetlen veszteségek, hibák ellenére össztársadalmi szinten még mindig jobban jövünk ki, kevesebb lesz az adminisztráció és a program működtetésének, ellenőrzésének költsége, a hatékonyság pedig lényegesen javul.
A programok végrehajtására és ellenőrzésére létrehozott szervezeteket konszolidálni kell. A regionális ügynökségek munkáját a MAG Zrt.-nek kell átvennie, az ország valamennyi régiójában nem lehetséges olyan minőségű kompetenciákat kialakítani, mint amilyen a MAG Zrt.-nél már rendelkezésre áll. Az egyszerűbb, de átgondoltabb pályázati rendszer azt is lehetővé tenné, hogy az ellenőrzésre kevesebb erőforrást kelljen biztosítani.
A kevésbé bonyolult, illetve szervezeti változtatások néhány hét alatt megvalósíthatók, de ettől alapvetően nem javul a program hatékonysága, nemzetgazdasági hasznossága. Pusztán a folyamat, köztük a kifizetések felgyorsítása hangulatjavító eredményt hozhat, de érdemi változást nem. Az egész rendszer koncepcionális megújításához – a politikai bátorság és szándék mellett – több, akár fél-egy évnyi időre lenne szükség, de megérné az időt és az erőfeszítést.

A szerző a Start Tőkegarancia Zrt. vezérigazgatója