Ennek alapvetően két oka volt: a kormánypárt törvénykezési offenzívája és az ellenzék marginalizálódása.
Az MSZP – ahogy az várható volt – a választások után kezd visszatérni „baloldali értékeihez”. Képviselőinek szájából azonban még a legindokoltabb bírálat sem hangzik hitelesnek. A párt ráadásul megosztott: Gyurcsány Ferenc után most Szili Katalin igyekszik nagyobb befolyásra szert tenni Mesterházy Attilával szemben Szövetség a Jövőért Mozgalmával.
Az újonnan a parlamentbe kerülő pártok közül a Jobbik időnként meglepő felkészültséggel, ötletességgel igyekszik politizálni. A Fidesz egész pályás letámadása azonban alig hagy teret a radikális pártnak, így az – váratlan szerepben – néha maga is az alkotmányosság őreként kényszerül fellépni. A legnagyobb felhajtóerőt most elvileg az LMP szerezheti a demokratikus intézmények és a jogállami normák következetes védelmezőjeként. A párt azonban egyéb területeken továbbra sem képes koherens és egységes alternatívát felmutatni.
Erős és hiteles ellenzék, politikai fékek és ellensúlyok hiányában a Fidesz szinte bármit megtehet. Olyat is, amire nem kért és nem is kaphatott felhatalmazást. Ebben a helyzetben a szélesebb értelemben vett média – beleértve a blogoszférát – veheti át egyre inkább az ellenőrző szerepet. Nem is eredménytelenül.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.