"A moratórium főként a lakótelepi lakások értékvesztését eredményezi"

Rétvári Bence államtitkár, a törvény beterjesztője 31 éves, életrajza szerint jogász. Elmondta, hogy a moratórium bevezetésével együtt olyan adósságkezelési intézményeket kell létrehozni, amelyek garantálják a követelés behajtását, de nem termelik újra a szo-
ciális problémákat. Nem árulta el azt, hogyan is működnének ezek, tudtommal ilyenek a világon sehol sem léteznek. Talányosnak tűnik az a megjegyzése is, hogy az adósoknak alkalmazkodniuk kell az intézményrendszerhez és a felkínált segítségekhez, a megszokott életmódjukat, rutinjukat egy felelősségteljesebbre kell cserélniük.

Kende Katalin írása itt érhető el 

Ha valaki nem fizeti a törlesztését, és kilenc hónapig nem lehet kitenni a lakásából, akkor minek fizesse a közös költséget? Nem is beszélve az esetleges felújítási hozzájárulásról. Egy többlakásos házban minden otthon értéke csökkenni fog. Ki fog lakást venni ott, ahol a lakások fele moratórium alatt áll? A ház lerobban, nem jár a lift, nincs világítás, elindul a lakások, sőt egész lakóépületek árának a csökkenése, újabb hitelek bedőlését eredményezve. A városi gazdagok azonban, akik családi házban laknak, joggal számíthatnak ingatlanjaik értékének növekedésére: a moratórium nekik kedvez. Az Egyesült Államokban a szlömösödés azoknál a többlakásos épületeknél indul meg, ahol a legnagyobb a hitelbedőlések (foreclosure) aránya. Így van ez Németországban is.
Amikor jövőre a moratórium lejár, egyszerre kell majd tízezreket az utcára tenni, vagy újra meghosszabbítani a moratóriumot. A beígért tömeges állami felvásárlás és visszabérlés rendszere nem fog működni, ahhoz állami százmilliárdok kellenek. 2008 végén százezrével dőltek be a lakáskölcsönök az USA-ban, az amerikai politikusok is azt követelték, hogy legalább decemberben ne lehessen kilakoltatni a pórul járt hiteleseket, a karácsonyi ünnepek idején. Moratóriumot fogadtak el, amelyet aztán Obama, az újonnan beiktatott elnök kiterjesztett. A Fannie Mae és Freddie Mac, a két hatalmas állami kölcsöngarantor nem árverezett. 2009 márciusában (kilencven nap után) aztán csendben, minden bejelentés nélkül felfüggesztették a moratóriumot. Kiderült, hogy káros volt, a lakásárak csökkenéséhez vezetett, az adósságok és büntetések pedig tovább halmozódtak.

Számos jogi és pénzügyi probléma merült fel a moratórium kapcsán, ezekről Kende Katalin is ír. Az Obama-adminisztráció hitelkölcsön-módosító programmal próbál segíteni, állami pénzzel támogatja, hogy alacsonyabb kamatozású kölcsönökre konvertálják a hiteleket. Kiderült, hogy sokan az alacsonyabb törlesztéseket sem tudják fizetni, és a program feltételeit is kevesen elégítik ki. Ma tízszer (!) annyi a lakásárverezés, mint a kölcsönmódosítás. Amikor megpróbálták kedvezményes visszabérléssel segíteni a hiteleseket, az alacsony állami bérleti díjakat eredményezett. Lenyomta a „normális” piaci lakásbérleti díjakat és káoszt okozott a piacon.

Angliában léteznek úgynevezett „sale-and-rent-back” magánvállalatok, amelyek megveszik a lakást a tulajdonostól, ha az nem tud törleszteni, majd visszabérlik neki. A tranzakció a piaci ár alatt történik, és a visszabérlés legfeljebb 12 hónapig lehetséges, utána a magáncég eladhatja a lakást. Az angol pénzügyi hatóság, az FSA (Financial Services Authority) éppen most próbál olyan rendelkezéseket életbe léptetni, amely új szerződéseknél öt évre biztosítaná az visszabérlés jogát.
A moratórium Magyarországon elsősorban a lakótelepi ingatlanok értékvesztését fogja felgyorsítani, gyakorlatilag elértékteleníti azokat a lakásokat. Németországban ez ahhoz vezetett, hogy sok százezer panellakást egyszerűen elbontottak. A lakások árverezését – bármennyire is szívtelennek tűnik – folytatni kell. A magyar moratórium a legszegényebbeket bünteti, közülük is azokat, akik ma még rendesen fizetik a törlesztéseiket.

A szerző a Wells Fargo Bank és a Bank of America vezető tanácsadója volt