A nyugdíjhiány ijesztő mértéket ölt - nyugdíjkatasztrófa fenyeget

Jelentheti azt, hogy érdemes bízni az állam újraelosztó szerepében, nem fogja magára hagyni a kispénzű nyugdíjasokat akkor sem, ha nem telik nekik az önfenntartásra. Másik oldalon viszont akár azt a következtetést is le lehet vonni belőle, hogy a következő lépés majd a saját befizetések zárolása lehet. A nyugdíjpénztárak számára egyelőre a létfenntartás biztosítása a cél, a befektetési szakemberek viszont az állampapírpiac miatt aggódnak. A nyugdíjpénztárak megcsapolására a válság kapcsán több európai országban is sor került, így nem számít rendkívüli lépésnek a magyar kormány részéről sem. Rövid távon, vagyis a következő év végéig sok minden kibírható, a kérdés az, hogy mi lesz ez után.

Az állam az utóbbi években több lépést is tett a nyugdíjrendszer fenntarthatóságának biztosítására. Ilyen volt a 13. havi nyugdíj eltörlése, a fokozatos nyugdíjkorhatár-emelés és az új nyugdíj-indexálási módszer bevezetése. Ezen erőfeszítések elsősorban a nyugdíjrendszer egyensúlyát kívánják biztosítani a romló demográfiai helyzetben, így az öngondoskodás továbbra is az egyén feladata. Történt ugyan néhány lépés a nyugdíjcélú megtakarítások ösztönzésére is, így például a nyugdíj-előtakarékossági számla bevezetése, ez jó irány, de a piacon jelenleg elérhető egyéb öngondoskodási megoldások és a lakosság ezen igényeihez a jövőben kialakítható konstrukciók támogatása is szükséges. Fontos állami feladatnak érzem a lakosság pénzügyi kultúrájának fejlesztését, a pénzügyi tudatosságra nevelést is.

Nem kerülhetjük meg az árnyékgazdaság problémáját. A bejelentés nélkül dolgozók nem fizetnek maguk után járulékokat, és szolgálati éveikbe sem számít bele az így végzett munka, ezért ők alacsonyabb nyugdíjra számíthatnak. A saját vállalkozáson belüli, az önfoglalkoztatáshoz kapcsolódó adóelkerülő magatartás is kiszámíthatatlanná teszi a jövőbeni megélhetést és az államnak is kárt okoz. A felelős állampolgári magatartás a jövőbeni anyagi biztonságot teremtheti meg.
Magyarország lakossága öregszik. A kérdés nemcsak az, hogy ki tartja el a nyugdíjasokat, hanem az is, hogy honnan lesz nyugdíjunk? Magyarországnak Európa többi országához hasonlóan szembe kell néznie az állami nyugdíjrendszerek által nyújtott tényleges szolgáltatások és a nyugdíjaskori elvárások közötti különbséggel. A nyugdíjhiány Magyarországon ijesztő mértéket ölt, éves szinten meghaladja a 9,5 milliárd eurót. A 2660 milliárd forintnak megfelelő összeg az ország tavalyi GDP-jének csaknem 10 százalékát teszi ki, az egyének szintjén pedig átlagosan több mint 530 000 forint megtakarítási hiányt jelent évente. Ennek áthidalására lehetetlen módot találni mindaddig, amíg azzal áltatjuk magunkat, hogy a nyugdíjhiány nem a mai generáció problémája, és megoldását mástól várjuk.
A nyugdíjkatasztrófa nemcsak Magyarországot, de egész Európát is fenyegeti, amelynek oka nem az egyes országok költségvetési egyenlegében keresendő, hanem demográfiai okokra vezethető vissza. Az európai populáció fele fog nyugdíjba vonulni a következő negyven évben, ez összesen mintegy 400 millió embert jelent, éppen ezért azonnali lépésekre van szükség ahhoz, hogy ne következzen be megélhetési katasztrófa a kontinensen. Az európai polgároknak évente 1900 milliárd euró pluszmegtakarításra lenne szükségük ahhoz, hogy nyugdíjaséveikben is normál életszínvonalon tudjanak tovább élni. Ez a szám az Európai Unió 2010. évi GDP-jének 19 százalékát teszi ki, ami megegyezik azzal a gazdasági mentőcsomaggal, amelyet az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és az IMF meghatározott 2010 májusában a pénzügyi válság kezelésére. Egyetlen reformlépés már önmagában nem lesz elegendő, hiszen ha a megtakarítások kamatát 5 százalékról 8-ra emelnék, ha az állami nyugdíj-megtakarítások mértékét 10 százalékkal növelnék, vagy 10 évvel növelnék a nyugdíjkorhatárt, az még mindig több százmilliárd eurós szakadékot hagyna maga mögött. Ha a lakosság mondana le a nyugdíjkor előtti jövedelmének feléről, az sem változtatna önmagában jelentősen a hiány mértékén.
Látszik, a probléma olyan mértékű, hogy sem az állam, sem a polgárok nem tudják megoldani egyedül, csak akkor, ha összehangolt lépések sorozatával készülnek fel rá.
Ha a lakosság nem tud a jelenleginél többet megtakarítani, akkor több lehetőség kombinációját lesznek kénytelenek alkalmazni: a nem nyugdíjcélú megtakarításaik növelését, a munkával töltött idő meghosszabbítását, munkát vállalni a nyugdíjaskoron túl, vagy végső esetben számolni kell az életszínvonal jelentős csökkenésével is.
Ehhez az államnak minden segítséget és ösztönzést meg kell adnia, a pénzpiac szereplőinek pedig a termékfejlesztéssel kell hozzájárulniuk a folyamathoz. A kormányzati reformoknak az intézkedések együttesét kell fontolóra venniük: a megtakarítások ösztönzésétől a nyugdíjkorhatár emelésén át a magánszektor szolgáltatóival való együttműködésig, keresve a fogyasztói igényeknek leginkább megfelelő megoldást. Kulcsszerepet fog játszani az elkövetkező mintegy fél évszázadban, hogy Magyarország állampolgárai mikor és milyen mértékben ébrednek rá az öngondoskodás jelentőségére, és kezdenek el cselekedni saját jól felfogott érdekükben, felismerve azt, hogy a jövőről való gondoskodás mindenképp kifizetődő. A fogyasztásközpontú szemlélet helyét a megtakarítások fontossága felismerésének kell átvennie: minél hamarabb, akár kisebb összegű, de rendszeres megtakarításokkal el kell kezdeni a jövőre való felkészülést. A nyugdíjhiány hathatós kezeléséhez összehangolt, átfogó nyugdíjkoncepció részeként megvalósuló reformokra, állami ösztönzőkkel támogatott egyéni öngondoskodási megoldásokra, a lakosság alapvető szemléletváltására van szükség, a pénzügyi szolgáltató szektor bevonásával.

A szerző Aviva Életbiztosító vezérigazgatója