Válság - mindig van még lejjebb

De ezt a címet 2007-ben már „ellőtték” a rendezők. Mintha úgy érezték volna, a változás már annyira a magyar gazdaság körmére égett, hogy nem lesz kitérő, a reformokat nem lehet elkerülni. Különben… Hogy mi lesz különben? Ezt ecsetelték akkor a honi vállalatok vezérigazgatói, egyben vázolták, hová juthat el a magyar gazdaság 2010-re. Tulajdonképpen az igazi poén az lett volna, ha az akkori előadók szerepelnek újra a mostani csúcstalálkozón, s szembesülnek 2010-ben korábbi jóslataikkal.

Nem így történt. Talán kíméletből sem. Mindig kellemetlen szembenézni korábbi önmagunkkal, s azzal, akkor milyen optimisták vagy talán irracionálisak voltunk. Illúziókat kergettünk volna? Nem valószínű. Akkor úgy tűnhetett, a régi úton nincs tovább, váltani kell, mert a magyar gazdaság végérvényesen leszakad a régiótól. Aztán kiderült: a régi úton volt tovább, s a leszakadás valóban folytatódott.

Egyébként a tapasztalat azt mutatja – sajnos –, hogy mindig van tovább, mindig van még lejjebb. Mintha a gödörnek sosem lenne meg az alja. Ez persze a peszszimista variáció, de egy mély gazdasági válság után (közben?) nehéz másként vélekedni. Ráadásul 2007-ben nagyon kevesen merték volna kijelenteni: a világgazdaság óriási válságba zuhan, amely alapvetően átrendezi a sorokat. Aki túlélte, az csak azért lehet nyertes, mert felfogta: a régi módon nincs tovább. Aki belebukott, az nem ismerte fel a gyors váltás kényszerét. Vagy azért, mert a korábbi sikerek elhomályosították a tisztánlátását, vagy azért, mert korábban is nagy volt a baj, egy külső válság csak felerősítette a bajokat.

A mostani találkozón a cégvezérek mindenesetre óvatosabban fogalmaztak. A növekedésnek vannak esélyei. Ha... ha… Ha néhány feltétel még teljesül. És ha nem?