A hősnek tekintett vállalkozó veszélyes mítosza

A résztvevők szerintem rossz kérdésre összpontosítottak. Mert mi lehet végső soron a haszna bármely ország számára egy olyan nagyvállalatnak, mint a Microsoft, az Apple, az Oracle, a Google vagy a Twitter? Bill Gates, Steve Jobs, Larry Ellison vagy Sergey Brin adója nyilván nem számít, de cégeik sem fizetnek számottevő közterheket. A hősnek tekintett vállalkozó ugyanakkor példaként szolgálhat, mert bátorítja az embereket, hogy álmodjanak, vállaljanak kockázatot, tartsanak ki, generáljanak gazdasági tevékenységet. Gyermekek annak reményében tanulják a matematikát és a természettudományos tárgyakat szerte a világon, hogy ők lesznek a következő Bill Gates. Egy-egy országban egy helyi Gates még nagyobb vonzerőt fejt ki. Máig emlékezem, mit mondott nekem egy orosz barátom még 1991-ben egy Budapesten tartott tanácskozáson: „Oroszországban is tudják, ki az a Bill Gates, de ő ott nem releváns, mert az USA-ban él, és a Harvard Egyetemen tanult. Ha azonban azt látjuk, hogy a magyarok mit tettek, annak már van jelentése számunkra. Ez lehetővé teszi, hogy megálmodjuk azt, amit mi is meg tudunk tenni.”

Mindezek ellenére néha úgy gondolom, hogy a hős vállalkozó mítosza veszélyes. Olyan gazdaságban, mint az amerikai – ahol tisztelet övezi az új vállalkozások alapítását – gyakorta hoznak létre cégeket olyan szakemberek, akik kiváló projektvezetők vagy értékesítési menedzserek lennének, ezért a lépésükkel megfosztják a gazdaság egész rendszerét a középvezetői rétegtől. Sokezernyi rendkívül jó képességű és fölöttébb hasznos emberről van szó, akiket valamilyen hiányérzet hajt, mert őket nem tekintik hősnek. A dicsőséget keresve sokan hoznak a karrierjük szempontjából rossz döntéseket. Ismerek például egy kiváló vezető technológust, aki saját céget indított, de az nem tudott erőre kapni, mert nem tudta menedzselni a vállalkozást. Befektetői (közöttük magam is) arra bátorították, hogy fuzionáljon egyik versenytársa cégével, mert annak vezetői posztján egy ragyogó adottságú értékesítési szakember áll. Mivel azonban a két cégvezető nem tudott megállapodni a feltételekről, ezért a kiváló műszaki szakember által alapított cég tönkrement, a másik pedig vergődik, mert elégtelen a technológiai háttere.

Vannak kultúrák, amelyekben a cégalapítást nagyon kockázatosnak és nem eléggé jövedelmező vagy tiszteletet parancsoló vállalkozásnak tekintik. Ilyen helyeken a vállalkozó számára különösen nehéz gárdát toborozni a nem sztárolható pozíciókba. Legtöbben ugyanis már bejáratott és jól működő cégnél vagy valamely kormányszervnél szeretnének dolgozni. Ahelyett tehát, hogy a vállalkozók gyér száma miatt keseregnénk, tudatosítsuk magunkban azoknak a jól képzett szakembereknek a hiányát, akik az ő beosztottjaikként tudnának dolgozni. Minden Bill Gates vagy Steve Jobs nyomdokain haladó cégalapító több tucat vagy több száz, esetleg ezernyi felkészült beosztott meglétét feltételezi.

A szerte a világban irigyelt Szilícium-völgyből jött a hír, hogy a Google 3,5 millió dollárt adott egy mérnöknek, nehogy átmenjen a Facebook gárdájába. A cég emellett minden alkalmazottjának 10 százalékos fizetésemelést is ad januártól. Ez egy újabb, nagy problémát jelent a most indítani szándékozott vállalkozások esetében, amelyek nem engedhetnek meg maguknak olyan mértékű javadalmazást, mint a Google vagy a Facebook. Az Egyesült Államokban még csak lenne elegendő mérnök, azokat importálni is tudnak nagy számban, más országokban azonban gyakorta nehéz jól képzett szakemberekhez jutni.

Az USA-ban és másutt is probléma, hogy az oktatási rendszer nem olyan ismeretekkel bocsátja ki a végzősöket, amilyenre az induló vállalkozásoknál szükség lenne. Nemcsak a mérnökök elégtelen számáról van szó, hanem a szükséges üzleti, pénzügyi és kommunikációs ismeretek hiányáról is. Olyan nagy, feljövő országokban, mint amilyen Oroszország vagy India, számos nagyvállalat maga képezi ki a szakembereit, mert a felsőoktatási intézmények nem vértezik fel a végzősöket a szükséges tudással. Ezzel azonban csak a nagyvállalatok bajait lehet orvosolni, a kisebbek nem tudják megoldani a középszintű beosztottak képzését. Arra pedig végképp képtelenek, hogy a legjobbakért versenybe szálljanak. Ez az ellentmondás számos gazdaság működését fojtogatja.

Az átütő sikerre törekvő országoknak tehát nem arra kell törekedniük, hogy egy időre vendégül lássanak néhány vállalkozó milliárdost, akik amúgy is bármikor elmehetnek valamely adóparadicsomba. Inkább erős képzést kell teremteniük minden polgáruk számára. Ha pedig akad egy hős vállalkozó, az éppen ezen a területen tud sokat segíteni, mert egyre több fiatalt késztethet a matematika és a tudomány tárgyainak elsajátítására, és ez nem műszaki pályán is hasznukra válik.

Hogyan bátorítsuk tehát a vállalkozókat? Az induló cégek közvetlen támogatása helyett a kormányoknak arra kellene törekedniük, hogy számukra jó vevőkört testesítsenek meg. Az USA szövetségi kormánya többféle szoftvercégnél lép fel például kiemelt vevőként, hasonlóképpen, mint ahogy segítően közreműködött hajdanában a légitársaságok létrejöttében, amikor a légipostai szolgáltatásokat rájuk bízta. A vállalkozók ott állítanak elő értéket és tartanak fenn munkahelyeket, ahol jó vevőkört és jó alkalmazottakat találnak.

Copyright: Project Syndicate, 2010
@ www.project-syndicate.org