A nyugdíjreform és a választás szabadsága
Vajon az szabad választás, ha az embereket a kormány megfenyegeti és büntetést helyez kilátásba, ha nem a szándékai szerint dönt? A tervezet második csavarja: a maradni szándékozó pénztártagoknak személyesen kell megjelenniük az állami szerveknél, ha nem kívánnak az állam ajánlatával élni. Erre országosan 33, Budapesten pedig egy helyen lesz lehetőségük, ami fizikailag is lehetetlen. Eközben olyan minimális költségszinten határozzák meg a pénztárak működési költségét, hogy az még a hideg vízre sem lesz elegendő. Azaz ha ezek után mégis maradna tag a pénztárakban, a biztonság kedvéért a pénztárakat működési oldalról is teljesen ellehetetlenítik.
A kormány a nyugdíjpénztárak lejáratása mellett olyan előnyöket sorol fel az állami felosztó-kirovó rendszer mellett, amelyek nem valóságosak. A leghangosabban mondott érv, hogy az állami rendszer biztonságos, szemben a magán-nyugdíjpénztárival, amely bizonytalan. A biztonságnak két alapvető ismérve van: az egyik, hogy a jogosultak számára előre rögzített paraméterek mentén kiszámítható a nyugdíj, a másik, hogy a kiszámított összeg kifizetését semmi sem veszélyezteti.
A tb-rendszer kiszámíthatósága erősen kétséges. Mivel a mindenkori befizetések azonnali kifizetéséről van szó, lehetetlen az államnak kötelezettséget vállalnia arra, hogy a 10, 20, vagy éppen 30 év múlva nyugdíjba vonulók mekkora nyugdíjjal számolhatnak. A befizetésekkel a munkavállaló csak jogot szerez, hogy kap nyugdíjat, de annak mértékét az akkori befizetések határozzák majd meg. Ráadásul az állami rendszernek ez a sajátossága a mindenkori kormányokat arra csábítja, hogy jó időszakokban „cukorkákat” ígérjen (ilyen például a 13., 14. havi nyugdíj), amelyeket aztán nehezebb időkben visszavesz. Ez a bizonytalanság fennáll a másik elemnél is, miszerint a már megállapított nyugdíjak kifizetését semmi sem veszélyezteti. A már említett 13. havi nyugdíj megszüntetése gyakorlatilag az előző időszakhoz képest 8 százalékos nyugdíjcsökkentést jelentett, tehát az a tétel, hogy az állami nyugdíj biztonságosabb, mint a tőkefedezeti rendszer, nem igazolható a tényekkel.
Persze a 3047 milliárd forint magán-nyugdíjpénztári vagyon államosítása, annak a nyugdíjrendszer hiányának ellentételezéseként való felhasználása változatlan érteken számolva, a romló demográfiai helyzet nélkül, közel 9 éven keresztül képes lenne a nyugdíjkasszából hiányzó összeget pótolni. A tb hiánya a romló demográfiai helyzet és a csökkenő foglalkoztatottság miatt azonban növekedni fog, mint ahogy a költségvetés finanszírozási igénye is. Így a pénztári rendszer államosítása csak rövid ideig oldja meg a gondokat, és várhatóan öt éven belül a tb-rendszer helyzete ismét ellehetetlenülhet.
A választás szabadsága így most abban áll, hogy a magánpénztári tagok választhatnak a rossz és a még rosszabb között. Maradnak a magánpénztáruknál, és másodrendű polgárokká válnak saját hazájukban, vagy visszalépnek az állami rendszerbe, és kapnak egy üres váltót, hogy majd egyszer egy másik kormánytól kapnak megfelelő színvonalú nyugdíjat? A kérdésre nem adható sem jó, sem megnyugtató válasz. Csak egy dolog biztos: néhány héten belül 3,09 millió embernek dönteni kell, akár akarja, akár nem.
A szerző a Stabilitás Pénztárszövetség elnöke
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.