Felsőoktatás: piaci ágazat, vagy közszolgálat?

Az oktatási államtitkár és környezete abból indul ki, hogy a köz- és felsőoktatás közszolgálat, amelynek célja a nemzet fejlődésének, felemelkedésének elősegítése. Az állami oktatás piacelvűségének elutasítása nyilván politikai hívószó sokaknak, amely a nemzeti – de még a koalíciós – együttműködés kényszerét is felülírta. Mégis úgy tűnik, hogy az alapvetően kereszténydemokrata világképet tükröző felsőoktatási koncepció túllőtt a célon: az oktatás bonyolult rendszerének minden szereplője, sőt, a koalíciós partner is kihátrált mögüle.

A felsőoktatás piaci voltához azonban nem férhet kétség. Nemcsak azért, mert az intézmények az egész kontinensen versenyeznek egymással a hallgatókért, akik ma már soha nem látott egyszerűséggel válthatnak egyetemet és országot, hanem azért is, mert – szigorúan szólva – az oktatás piacra termel. Meglehetősen rossz hatásfokkal. Az intézményekből kikerülő végzett hallgatók ma Magyarországon jó eséllyel a munkanélküliek táborát gyarapítják, nyelvtudásuk, szakmai felkészültségük sokszor arra sem elég, hogy egyáltalán tapasztalatot szerezzenek a munka világában.

A jelenlegi kormány egyik legfontosabb célkitűzése viszont a munkahelyteremtés: 2020-ra egymillió új munkahelyet szeretne látni a kabinet. Ezt sokan túlzó kampányígéretnek tartják, ám azt minden gazdasági véleményformáló elismeri, hogy a régiós és uniós szinten is alacsony foglalkoztatási rátánk mihamarabb javításra szorul.
Kézenfekvő lenne, hogy a felsőoktatási törvény új tervezetének kidolgozásakor a munkahelyteremtést uniós elnöksége miatt is prioritásként kezelő kormányzat a legfőbb megrendelőt, a magyar gazdaságot, illetve annak képviselőit is bevonja a folyamatba. Az újraindult egyeztetés során most már erre is lehetőség lesz.