Kezdet vagy a vég?

A gázpiaci verseny intenzitását a nemzetközi tapasztalatok szerint is számos tényező befolyásolja. Az eddigiek alapján a liberalizáció még a fejlett, évtizedes piaci tapasztalattal rendelkező országokban sem hozta meg azt a kívánatosnak vélt helyzetet, hogy érdemleges árverseny alakuljon ki a fogyasztók kegyeiért. A magyarázó okok közül talán a legfontosabb, hogy a gázpiac – hálózati jellegéből következően – nagyon sajátos. Egyrészt a kínálati oldala erősen monopolizált. Másrészt a piaci szereplők hálózati összekötöttsége egyfajta egymásrautaltságot feltételez, ennek megfelelően még a piac teljes szabadsága mellett is erősen determinált a költségek eloszlása és a megtérülési viszonyok. Végül pedig szinte minden országban az állami beavatkozás és szabályozás a kisfogyasztók kiszolgáltatottságának enyhítésére, a fogyasztói árak „elviselhető” szintre történő mérséklésére törekszik.

Még teljes piaci liberalizációt feltételezve is eléggé egyértelműnek tűnik, hogy a piacra lépő új szolgáltató csak akkor remélhet sikert, és akkor juthat jelentősebb nagyságrendű megtakarításokat is jelentő piaci részesedéshez, ha az adott piacon érzékelhetően olcsóbb és tartósan rendelkezésre álló beszerzési forrásokat képes a szereplők számára biztosítani. A hazai gázpiac liberalizációja az EMFESZ számára lehetővé tette, hogy olcsóbb gázforrásokkal jelenjen meg, és néhány év alatt jelentős, független kínálati szereplővé váljon 2010 végére itthon, 10 százalékos részesedéssel az egyetemes szolgáltatási piacon.

Bár kívülállóként nehéz pontos képet adni az EMFESZ gazdálkodásában bekövetkezett változásokról, az orosz–ukrán gázvita után az addigi olcsóbb forrásokhoz való hozzáférés megnehezült, így az árkedvezmények alapjául szolgáló lehetőségek beszűkültek. Átmenetileg enyhítette ennek kedvezőtlen hatásait, hogy a gazdasági és pénzügyi válság után globális túlkínálat vált jellemzővé, az azonnali piaci jegyzések érezhetően estek a hosszú távú szerződések árszínvonalához képest.

Az EMFESZ engedélyének felfüggesztése után a menedékes szolgáltatók kijelölése összességében nem az árverseny beindulását hozta, hanem – nemzetgazdasági szinten – közel a felére csökkentette a 8 százalékos kedvezményt élvező kisfogyasztók arányát. Amennyiben az EMFESZ nem kapná vissza szolgáltatási jogosultságát, félő, hogy a kedvezménynyel ellátott fogyasztói kör aránya 90 nap elteltével esetleg a nullára esik, és viszszaáll a liberalizáció előtti, „békebeli” állapot. Megítélésem szerint ugyanis a kedvezmény megtartását a rövid távú, elsősorban a piaci részesedéssel megnövekvő előnyök motiválták. Ismerve a fogyasztók magatartását, aligha valószínű, hogy 90 nap után szolgáltatót váltsanak, még akkor sem, ha a mostani kedvezmény csökken vagy megszűnik.

Igazából azonban nem a gázpiac kínálati szereplőinek elítélendő, nem piaci hozzáállásáról van szó, sokkal inkább arról, hogy a hazai liberalizáció beindulása óta a magyar gázpiaci szabályozást erősen befolyásolja a politikai indíttatású állami beavatkozás. A 2010. második félévi árbefagyasztás, de különösen a 2011-től életbe lépett új árszabályozás lényegében a gázköltség minden elemét hatósági árrá változtatta, bevallottan az árak kordában tartására. A gyakran a valós költségeket sem megtérítő árak, továbbá a bevezetett válságadó igen szűkre szabta a kínálati szereplők mozgásterét. Következésképpen a menedékes szolgáltatók kijelölésével a fogyasztók egy részénél megmaradt árelőny nem a hazai gázpiaci árverseny beindulását jelzi, hanem annak erőteljes visszaszorulását. Másrészt az egyetemes szolgáltatási piacon a hatósági ármegállapítás teljessé válása valószínűleg annak végleges kimúlását hozza az egyetemes szolgáltatási piacon.

A szerző a GKI Energiakutató és Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatója