Most kell kihasználni az alkalmat - Vagy várni 15 évet

Tizennyolc éve élek Brüsszelben, mindvégig EU-közelben, uniós folyamatokat követve. Az otthoni aktuális vitáktól viszonylag távolabb állva az ember itt talán nyitottabban értékeli azt, amelynek sikere – túl minden hazai jogos vagy vélt érdekellentéten és szembenálláson – minden, egymáshoz képest bármely oldalon álló magyar ember, érdekcsoport, párt vagy szervezet alapvető érdeke. A soros elnökség ügye eminensen ilyen. Ahogyan az ország uniós tagsága sem csupán a parlamenti pártok egyik karéjának az érdekeit szolgálja, ugyanígy az elnökségi teendők hat hónapos ellátása sem kormány kontra ellenzék ügy, hanem kizárólagosan össznemzeti kérdés. Főként, mert következményeiben sok-sok évre szólóan meghatározhatja azt a mozgásteret, amelyben a magyar diplomácia újabb szerződésmódosításoktól a sokéves költségvetési alkukon át a magyar gazdaság versenyképességét segítő szabályozó környezettel nemzeti érdekeket próbálhat érvényesíteni.

A képlet egyszerű: olyan hat hónap után, amelyre úgy emlékezhetnek a tagtársak körében és a brüsszeli intézményeknél, hogy konstruktív munka zajlott, a vitákat felkészült magyar szakemberek jól irányították, a dokumentumok időben elkészültek, a javaslatok előremutatók voltak, az elnökségi közvetítés eredményeként korábban messze álló vélemények közeledtek, fontos ügyek lezárultak, uniós eszközök erősödtek – egyszóval, hogy a magyarok összességében megbízható, profi menedzserei voltak az Európa 27 államát érintő ügyeknek –, mindezek után az ország érdekérvényesítő képessége felbecsülhetetlen súlyú politikai tőkével gazdagodhat.

Mert bár az elnökségi hat hónap alatt nem illik közvetlen nemzeti érdekeket képviselni, de egy sikeresnek tekintett elnökségi fél év után az immár újra legitim nemzeti törekvések előtt addig nem sejtett utak, szövetségek, koalíciós lehetőségek nyílnak meg. És itt most nem kormányzati ciklusokban mérhető ügyekről van szó. A következő hétéves költségvetés érdemi vitája például az idén ősszel kezdődik, lezárulta leghamarabb jövőre lehetséges, hozadékát pedig csak 2014-től lehet majd élvezni, valószínűleg egészen 2020-ig. Magyarországon tavaly kezdődött egy újabb kormányzati ciklus, és ha ezután is minden kormány kitölti a négy évet, akkor is az említett többéves pénzügyi keret – amelynek nagysága, belső összetétele, igénybevételi feltételrendszere forint-ezermilliárdokat érinthet – utolsó két évében már egy harmadik magyar kormány életét segítheti (vagy nehezítheti). És ez csak egy ügy a sokból, amelynél a következő hat hónapban nyújtott magyar szereplés fontos lehet.

De lényeges esemény a soros elnökség azért is, mert ahogy uniós körökben mondogatják: minden ország akkor válik először ténylegesen is EU-taggá, hogy ezen átesett. Mert elnökségként tud meg ténylegesen és teljes körűen minden uniós történést. Azokat is tehát, amelyekből eddig csekélyebb befolyású és főként újonc tagországként esetleg kimaradt. És mert ekkor veszik először észre ténylegesen és teljes körben a tagtársak is. Mert megkerülhetetlen lesz, mert a külügyek kivételével hat hónapon át minden uniós ügyet a magyar (szak)diplomáciával egyeztetve, annak elnöklése alatt lehet majd csak intézni.

Az elnökségi rotáció szigorú, évtizedes nagyságrendben megszabott ütem szerint történik. Ránk most jutott a sor – ráadásul számunkra először. Senki nem fogja kivárni, hogy akkor üljünk az elnökségi székbe, amikor konszenzusos honi háttérrel léphetünk az uniós porondra. Ezt az alkalmat most kell kihasználni – vagy várni kell közel másfél évtizedet. Cserébe a hozadéka évtizedre szólóan mindenkinek hasznos lehet.

A szerző a BruxInfo EU-szakértője