Ne csodálkozzon a kormány a következményeken

„Jó lenne, ha a gondjainkat, problémáinkat itthon beszélnénk meg” – mondta tegnapi sajtóreggelijén az európai ügyekért felelős államtitkár, utalva arra a levélre, amelyben 13 uniós nagyvállalat Brüsszelhez fordult a magyarországi válságadók miatt. Győri Enikő szavaival maximálisan egyet lehet érteni. Sajnálatos, hogy a kormány eddig ezt nem így gondolta. Az év közben kivetett terheket ugyanis – leszámítva talán a bankadót – úgy kapták a nyakukba a külföldi nagybefektetők, hogy arról semmilyen egyeztetés nem volt velük. Először ideiglenesnek hitték, majd véletlenül derült ki, hogy mégsem az. A hangoztatott diszkriminációmentesség ellenére pedig az utolsó pillanatban úgy módosították a javaslatokat, hogy azok még inkább kedvezzenek egyes szereplőknek. Ezek után miért csodálkozik bárki is, ha a pórul járt nagyvállalatok igyekeznek kihasználni a rendelkezésükre álló fórumokat?

A multikat persze nem kell sajnálni. Azért jöttek ide, hogy profitot csináljanak. Ha a gyenge magyar piaci szabályozás és ellenőrzés ezt lehetővé teszi, akkor még többet keresnek – a fogyasztók és az adófizetők kárára. Ahelyett azonban, hogy a kormány – a saját feladatát ellátva – erősítené a versenyt és fellépne az esetleges visszaélések ellen, a kiszemelt ágazatokra kivetett különadóval maga is részt kér a „túlzott” haszonból. Az eredmény: torzult piaci szerkezet, elmaradó beruházások és a fogyasztókra áthárított terhek.

A patrióta gazdaságpolitika, a duális gazdaság felszámolása, a hazai kis- és középvállalkozások megerősítése valóban fontos célkitűzés. Ehhez azonban nem a tartósított válságadók jelentik a jó megoldást. Ha belpolitikai okokból mégis ehhez az eszközhöz nyúl a kormány, akkor legalább tegye azt átláthatóan, kiszámíthatóan és méltányosan. Ha pedig nem így tesz, ne csodálkozzon a következményeken.