"Jóságinjekciót" kap a kormánytól a BKV

A BKV segítséget kérhet, jóságot nem. Sőt, nyugodtan továbbmehetünk – rosszabb dolog nem is történhetne a közlekedési céggel, mint ha az állam jó volna vele.

A BKV-t meg kell menteni, ez nem lehet vitatéma. Vannak cégek, amelyeknek az összeomlását nem engedheti meg egyetlen komoly városvezetés, egyetlen felelős kormány sem. Szívesen használhat az ember újságíróként nagy szavakat, de néhány helyzetben ez cseppet sem túlzás. Nyugodtan kimondhatjuk: a budapesti tömegközlekedés leállása katasztrofális következményekkel járna.

A nélkülözhetetlenség és a monopolhelyzet azonban könnyedén vezethet elkényelmesedéshez. Ami most a BKV-nál történik, közvetlen következménye az elmúlt évtizedekben a közszférában nem egy helyen látott hozzáállásnak: nélküle úgysem működik az ország, a kormány tehát majd megmenti, akármi is történik. Rá kell nézni néhány cégre vagy akár teljes ágazatra, amelyet közpénzből finanszíroznak, és nincs komoly konkurenciája – elég csak a vasúti személyszállítást vagy az egészségügyet említeni. Ez az állapot egy darabig tartható, de ha már nem az, elkésve sokkal fájóbb megreformálni.

Hogy hogyan lehetne fenntartani a BKV-t úgy, hogy közben ne vigyék csődbe Budapestet, az valószínűleg nem egy döntéshozónak okozott már álmatlan éjszakákat. Egy biztos azonban: a legnagyobb hiba, amelyet az állam elkövethet, a feltétel nélküli segélyezés lenne. Ez mást sem jelentene, csak a megerősítést, hogy az eddigi állapot tartható. Pedig most kemény feltételek kellenek, és nem hitegethetjük magunkat azzal, hogy ez nem lesz rossz. De rég túljutottunk azon a határon, ameddig ez a reform megúszható lett volna fájdalommentesen.