Orbán becsomagolt hadüzenete

Aki pontos terveket, konkrétumokat remélt a beszédtől (mint mi), jókorát csalódott: még a távlatos iránymutatás szintjén sem kínált az évértékelés semmi újat, az ugyanis hetek óta tudható, hogy a kormány a munkanélküli-ellátások szigorítására, minél több jelenlegi inaktívnak a munka világába történő visszaterelésére készül.

Ennek ellenére áttételesen ígéretesnek nevezhető a miniszterelnöki értékelés. Ha ugyanis történelmi előképeket, évszázados népi igazságokat, példamutató erőfeszítéseket kell segítségül hívni az ország előtt álló feladatok felvázolásához, van esély rá, hogy valóban készül és idővel történik is valami. Van esély rá, hogy a megújulás, az újjászületés és a küzdelem szavak nemcsak a miniszterelnöki szövegírók tehetségét dicsérik, hanem – igaz, jóval szerényebb, köznapibb formában – a mindennapok világába is leszivárognak. Hogy a tegnapi miniszterelnöki beszéd túlságosan népi jellegű, zavaróan didaktikus, netán közhelyes volt-e, ízlés kérdése. Az viszont semmiképpen sem sorolható a szónoki túlzások körébe, hogy virágzó gazdaságot, sikeres országot bizony csak úgy lehet teremteni, ha e feladatból mindenki kiveszi a részét. Nem csak az a szűk négymillió, aki jelenleg is munkaviszonyban áll – igaz, harmaduk az állami szférában. Hanem az a sok százezer munkaképes ember is, akik jelenleg állami juttatást, segélyeket vesznek fel.

A népmeséket idéző fordulatok közül tegnap mégiscsak kibontakozott a lényegi és valóban reális üzenet: a széles rétegek számára érezhető gyarapodás csak 2014-ben érkezik. Addig marad a küzdelem: megújulásnak, elrugaszkodásnak és emelkedésnek becézve.