Kátyúban az EU-innováció

Egy budapesti uniós konferencia szolgált újabb riasztó bizonyítékkal arra, hogy az Európai Unió igazából nem tud mit kezdeni az innovációval. Miközben a felszólalók – úgy, ahogy a brüsszeli nagykönyvekben meg van írva – egymás után hitet tettek az innováció mellett, a kutatás-fejlesztést támogató 7. keretprogram (FP7) félidős értékeléséből kiderült: az iparral és a kis- és középvállalkozásokkal való kapcsolatteremtés még nem igazán sikerült. Iain Begg, a London Business School Európa Intézetének raportőre például tárgyszerűen ismertette a jelentést készítő szakértői csoport figyelemre méltóan kritikus észrevételeit, olykor viszont tiszteletkörökre kényszerült, elsősorban a keretprogram fő haszonélvezői, az EU15 tagállami csoport javára. A tanácskozáson részt vevők jó részének reagálásából pedig nyilvánvalóan kitűnt, változatlanul úgy tekintenek az FP7-re, mint a kutatás-fejlesztés „örök” uniós forrására, és csak unszolásra hajlandók nyitni az innováció, a piacorientált kutatási tevékenység irányába.

Holott a program félidős értékelésének készítői éppen erre szólították fel az érintetteket, a tagállamokat, az EU-pénzekre pályázó kutatóhelyeket és a végrehajtást menedzselő uniós illetékeseket. Ennek egyik formája a szakértők ajánlása szerint az európai szintű és a határokon átívelő kutatások előtérbe kerülése, ami persze azt jelentené, hogy uniós támogatással nem lehetne ugyanazt a témát akár tucatnyi helyen kutatni. Hasonló következményekkel járna, ha megvalósulna a szakértők másik, kiváló minőségű kutatási infrastruktúrák létrehozására irányuló ajánlása. Ennek nyomán értelemszerűen meg kellene vonni az uniós támogatást a sikerrel pályázó kevésbé hasznos kutatóhelyektől. A jelentés készítői jól megfogalmazott innovációs stratégia kidolgozására, minél szélesebb pályázói kör elérésére, közérthető pályázati kiírások meghirdetésére és egyszerűsített eljárásrend bevezetésére biztatták az Európai Bizottságot.

A magyar EU-elnökség programja keretében tartott konferencián nagy figyelmet keltett a keretprogram értékelőinek az a megállapítása, amely szerint az Európai Unióhoz 2004-től csatlakozott tagállamok (EU12) többsége alulreprezentált az FP7-ben. A statisztikák alapján a 2007-től megvalósuló programban az új tagállamok közül eddig Észtország és Szlovénia nyújtotta a legjobb teljesítményt. Magyarország – gazdasági súlyának megfelelően – 0,8 százalékkal részesült a 53 milliárd eurós keretből, és pályázati sikeresség szempontjából a 15., az elnyert támogatások nagyságát tekintve pedig a 16. helyen áll a 27 tagállam sorában. Meglepetésre kifejezetten az alulreprezentáltak közé tartozik Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Románia.

A tanácskozás résztvevőinek javára kell írni, hogy javaslatok sorával igyekeztek hozzájárulni e helyzet megváltoztatásához, összességében a keretprogram gazdasági és versenyképességi hasznosságának növeléséhez a program hátralévő három évében, illetve a 2014-től induló, új hétéves költségvetési időszakban. Speciális akciókat sürgettek az EU12 tagállami csoport alulreprezentáltságát előidéző okok alaposabb elemzésére a felzárkóztatásukat szolgáló strukturális alapok és a keretprogram közötti együttműködés jobb kihasználása érdekében.
Feltűnést keltett, és nagy kár, hogy – fontos elfoglaltságra hivatkozva – távol maradt a konferenciáról az Európai Bizottság kutatás-fejlesztésért felelős biztosa és főigazgatója. Arra pedig senki nem tudott választ adni, miért nem képviseltette magát az előadók között a Budapesten működő Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT) igazgatótanácsa, amelynek elvileg máris nagy szerepe lehetne az EU12 tagállami csoport lemaradásának felszámolásában és a cégek, főleg a kis- és középvállalkozások felé történő innovatív nyitásban.