Dinamizálhatók a kapcsolatok

Németország mind a magyar külkereskedelemben, mind pedig a tőkekapcsolatokban kiemelt, vezető relációja Magyarországnak. Ráadásul az együttműködésben további lehetőségek is rejlenek – derül ki egyebek között abból az interjúból, amelyet Becsey Zsolt, a Nemzetgazdasági Miniszté-rium külgazdasági államtitkára adott a Világgazdaságnak.

– A magyar–német gazdasági kapcsolatok kiemelkedő fontosságúak mind a két ország számára immár hosszú évtizedek óta, ez a „hagyomány” visszanyúlik a rendszerváltás előtti időszakra. Minek tulajdonítja ezt?

– A német–magyar gazdasági kapcsolatok nem csak a rendszerváltásig nyúlnak viszsza. Európa második világháborút követő kettéosztása után is a német gazdaság gondosan ügyelt arra, hogy a hosszú múltra és erős kötelékekre viszszanyúló gazdasági kapcsolatok a kelet-közép-európai régió országaival minél kevesebb kárt szenvedjenek. Emiatt hozták létre a Német Gazdaság Keleti Bizottságát (Ost-Ausschuss der Deutschen Wirtschaft), amely a változó politikai viszonyok mellett is jól szolgálta ezt a célt. Magyarország a szovjet blokkon belül kedvező terepe volt új együttműködési formák kipróbálásának. Például az első bérmunkaszerződések és ipari kooperációk magyar cégekkel jöttek létre, s itt alakult meg – még 1972-ben – az első vegyes vállalat (joint venture) a Siemens részvételével. A rendszerváltás után a gazdasági-üzleti együttműködés még jobban felgyorsult. Az alapvetően megváltozott helyzetből fakadó új feltételeket és lehetőségeket érzékelve számos német cég a legelsőnek számító osztrák vállalatokkal gyakorlatilag egy időben jelent meg a magyar piacon. A rendszerváltás utáni kormányok mindkét oldalon a maguk részéről ezt a folyamatot támogatták és előmozdították. Az üzleti együttműködést nagymértékben segítette a német ipari szabványok hagyománya a magyar iparban, valamint a rokon vonások a szakmák nómenklatúrájában és a szakképzésben. Mindez – párosulva a rendszerváltozás utáni együttműködés induló előnyével és kedvező tapasztalataival – jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a kooperáció azóta is folyamatosan bővüljön.

– Milyen további, eddig valamilyen okból ki nem aknázott lehetőségeket lát a gazdasági kapcsolatokban?

– Németország szövetségi rendszerre épülő ország. 16 tagállama – a szövetségi célkitűzéseket figyelembe véve – önálló gazdaságpolitikát folytat. A német–magyar kereskedelem 78 százaléka Bajorország, Baden-Württemberg, Észak-Rajna– Vesztfália, Hessen és Szászország tartománnyal bonyolódik. Jelentős tartalék van még Alsó-Szászország, Szász-Anhalt és Hamburg tekintetében. Ezen tartományokkal jelenleg gazdaságdiplomáciai kapcsolatban állunk, felvettük a kapcsolatot gazdasági minisztériumaikkal, szervezeteikkel, kamaráikkal, szövetségeikkel. Célunk olyan közös rendezvények szervezése – Magyar Gazdasági Nap, üzletember-találkozó, kiemelt vásári részvétel –, ahol a német partnereknek bemutatjuk a jelenlegi magyar befektetési környezetet, valamint kis- és közepes vállalatainkat. Németországot jelenleg két dolog foglalkoztatja kiemelten: az úgynevezett elektromobilitás és a megújuló energia. A kettő összefügg egymással, s szerves része az Európa 2020 stratégiának. Számunkra a kutatás-fejlesztési és beszállítói kapacitásunk kihasználása szempontjából igen jelentős területek ezek.

– Mivel magyarázza azt, hogy az elmúlt két és fél évben három német óriásberuházásról született döntés? Ráadásul ugyanabban az ágazatban.

– Ezen cégek közül kettő, az Opel és az Audi már a rendszerváltás után nem sokkal megalapította első termelő üzemét. Az itt töltött évek meggyőzték mindkét társaság vezetését arról, hogy Magyarországon érdemes fejleszteni. A jól megválasztott ipari terület (Európa közepén, nyugatra és keletre egyaránt kedvező pozicionálás), a helyben rendelkezésre álló megfelelő képzettségű és munkakultúrájú munkaerő, a stabil, kiszámítható politikai és gazdasági környezet mind olyan tényező, amely az újrabefektetés vizsgálatakor pozitív irányba befolyásolja a befektetőket.

– Mit tanácsolna a kétoldalú kapcsolatokban érdekelt cégeknek, mi a legcélravezetőbb módja annak, hogy betörjenek, teret nyerjenek, bővüljenek a másik piacon?

– A német gazdaság pár éve már felismerte, hogy a piaci növekedési lehetőségek a BRIC országokkal (Brazília, Oroszország, India és Kína) folytatandó együttműködésben rejlenek. A magyar gazdasági kormányzat szintén komoly erőfeszítéseket tesz a BRIC országokkal folytatott kereskedelmi kapcsolataink bővítése érdekében. A német vállalatoknak jelentős piaci pozíciói vannak ezekben a relációkban. Célunk, hogy ezek a csatornák a mi vállalatainknak is megnyíljanak, és közös beszállításokkal, vállalati együttműködésekkel magyar cégek is eljussanak ezekbe a távoli országokba, és a német gazdaságon keresztül részévé váljunk a világpiacnak.

– Ha öt pozitív dolgot kellene felsorolni a német partnerek jellemzésére, mik lennének azok?

– A német üzleti partnerekről általánosságban elmondható, hogy megbízhatók, kiszámíthatók és hosszú távra terveznek. Ezeken kívül igénylik a stabil, kiszámítható jogi és gazdasági környezetet. Naprakészen követik a magyar változásokat, és kifogásaiknak igen szervezetten hangot is adnak. A Magyarországon tevékenykedő német gazdasági szervezetekkel, tartományi képviseletekkel és természetesen a német nagykövetséggel a magyar gazdasági vezetés igen jó kapcsolatokat ápol. Ennek köszönhetően eddig minden kritikai észrevételt szervezett párbeszéddel megfelelően tudtunk kezelni.

Bővítenének. A vállalatok 36 százaléka tervezi a beruházások bővítését, és csak 19 százalékuk szándékozik a tavalyinál kevesebbet invesztálni. Ez az arány az utóbbi tíz év legjobb értéke. A feldolgozóipari cégek 54 százaléka növelné beruházásait, csak 17 százalékuk számol kevesebbel, mint az előző évben. A javuló beruházási kedv a gazdasági növekedés felgyorsulásához is hozzájárulhat.