Megéri nekünk támogatni az Audit?

A két autógyárnak összesen 16,7 milliárd forint támogatást ítélt oda a kormány. A beruházási támogatás eredményeképpen 2634 új munkahely létesül az elkövetkező években. Ennek megfelelően egy munkahely teremtése az államnak átlagosan 6,5 millió forintjába fog kerülni.
Ezzel a bekerülési összeggel a kormány a maga által korábban ötmillió forint/munkahelyben meghatározott felső korlátot nem tudta betartani. Nem beszélve arról, hogy ebből a pénzből menynyivel több munkahelyet lehetett volna teremteni a hazai magánszférában. Egyes szakértői becslések szerint a hazai szektorban egy-két millió forint elég egy új munkahely létrehozásához, tehát akár 10-15 ezer fővel is növelhető lett volna a hazai vállalkozási körben a foglalkoztatás ebből a támogatási összegből.

A kormány azonban úgy számol, hogy a közvetlen munkahelyteremtés mellett figyelembe kell venni a közvetett hatásokat is. Itt két elemet érdemes hangsúlyozni: a hazai beszállítást és a versenyképesség emelkedését. A Nemzetgazdasági Minisztérium számításai szerint a beszállítói kör bővülésével további 17 500 munkahely teremtődik az új kapacitások működésbe állása után. Tehát a primer foglalkoztatásbővülésnek mintegy hatszorosa lesz a közvetett gazdasági hatás. S mindezen túl reálisan számolni lehet az általános technikai szint emelkedésével a technológiai transzfer szétterjedése révén. Ez pedig komoly pozitív hatást gyakorolhat hazai vállalkozásaink versenyképességére. A közvetlen és a közvetett hatások együttes figyelembevételével viszont már lényegesen kedvezőbb lehet a megítélésünk az autógyári beruházásokról és az állami támogatásokról.

Van azonban egy nem mellékes szempont, amely némiképpen árnyalja a derűsre festett képet. A minisztérium államtitkárának beszámolója szerint szerződést írtak alá mind a két autógyárral a hazai beszállítói arány növeléséről. Ez az egyezség azonban nem több, mint lehetőség, hiszen az EU érvényes szabályai szerint a beruházások kapcsán nem lehet kikötni semmilyen beszállítói arányt. Tehát csak annyi történhet, hogy a külföldi befektetők komolyan megvizsgálják annak a lehetőségét, hogy a külföldi közreműködő partnereiket hazaiakkal váltsák fel, de semmilyen elsőbbségadási kötelezettségük nincsen a magyarokkal szemben. Ismerve hazai vállalkozásaink technikai színvonalát és általános gazdálkodási nehézségeit, nem várhatunk komoly áttörésre. Az említett államtitkár is úgy fogalmazott, hogy a korábbiakban kialakult 5-6 százalékos beszállítói arányt talán ezekkel a szerződésekkel fel tudjuk tornászni 20 százalékra, ezzel az eredménnyel ő már igen elégedett lenne. S valóban, ez megalapozott várakozásnak tűnik.

De akkor hogyan lesz ebből 17 500 pótlólagos új munkahely, ahogyan a minisztériumi kommunikáció ezt többször is hangoztatta? Ugyanis, ha a 13-15 ezer körüli (17 500 mínusz multiplikátorhatás) foglalkoztatásbővülési szám megfelel a célul kitűzött 20 százalékos beszállítói aránynak, akkor ez azt jelenti, hogy ezek az új beruházások hallatlanul alacsony (8-10 százalékos) hozzáadottérték-szint mellett fognak működni. Vagyis a bruttó termelési értéket komolyan növelik majd az autógyárak, de a GDP-t már csak szerény mértékben, nem is beszélve a számunkra sokkal relevánsabb GNI-mutatóról.

De nem érdemes erről a lehetőségről hosszan elmélkedni, mert nyilvánvalóan abszurd az ilyen alacsony hozzáadott érték feltételezése. Ha viszont ezt a lehetőséget elvetjük, akkor csak az marad, hogy az illetékes minisztérium által ígért pótlólagos munkahelyek nem 20, hanem ennél lényegesen magasabb, 50-70 százalékos beszállítói részarányt jelentenek, amely a maga nemében legalább olyan abszurd feltételezés, mint a 8-10 százalékos hozzáadott érték. Vagyis a
17 500 fős közvetett foglalkoztatásbővülés túlzottan optimista várakozásokat tükröz, jó, ha ennek fele meg fog valósulni.