Portugáliának is csak a koldulás maradt?

Egy hét alatt öt fokozattal minősítette le a Fitch Portugáliát, amelynek politikusai most, kormányválság után, választási kampány előtt nemhogy nem titkolják, hogy külső forrásra szorulnak, de az államfő, Aníbal Cavaco Silva mintha egyenesen az újságírók meg az elemzők orra alá dugná az EU-val és az IMF-fel folytatandó tárgyalások menetrendjét. Már arról is nyíltan beszélnek, mennyi pénzre lenne szükség – mintha az egész lejátszott meccs lenne.

Félő azonban: távolról sem az, és nem csak Liszszabon esetében. Kiderült ugyanis, az írekkel és a görögökkel sem sikerült jó egyezséget kötni. Megérkezett a pénz, ám nem tett csodát – miért is tett volna? A piacok legfeljebb a pánikhoz képest viselkednek nyugodtan, de gyanakodva figyelik a két országot. Athén és Dublin is panaszkodik amiatt, hogy nem tudja visszafizetni a hiteleket, ami arra utal, hiába mentek bele fájdalmas kiigazításokba, azok az eurómilliárdokkal együtt is csak a tűzoltásra voltak elegendők.

Nem azonos persze a három ország krízise, ám az mindegyikre igaz: gazdaságuk nem biztos alapokon működött, amíg működött egyáltalán. A brüsszeli nyomásgyakorlás sem bizonyult elégségesnek, arra azonban nincs és jó darabig nem is lesz módja az EU-nak, hogy bürokratái egy kommandóhoz hasonlóan vegyék át a hatalmat egy ennyire látványosan rosszul működő országban, és próbáljanak ott egy normális gazdaságpolitikát kialakítani. Marad a koldulás.