Elnökség: a neheze még hátravan

Magyarországnak nem származott hátránya abból, hogy EU-elnökként nem csatlakozott az euró plusz paktumhoz – nyilatkozta a Világgazdaságnak a Külügyminisztérium EU-ügyekért felelős helyettes államtitkára, Ódor Bálint.

– Már csak két hét van hátra a féléves magyar EU-elnökségből, azonban az utolsó napok is mozgalmasak lesznek. Az elnökség két fontos célkitűzése, a tagállamok költségvetési és gazdaságpolitikai felügyeletét célzó hatos jogszabálycsomag elfogadása, illetve a horvát csatlakozási tárgyalások lezárása terén még folynak az egyeztetések. Lát esélyt a két dosszié lezárására?

– Az elnökség neheze még hátravan. Annak ellenére, hogy az ügyek 90 százalékán már túl vagyunk, az elnökség legnehezebb két hete következik. Bár mindkét nagy dosszié terén jelentős eredményeket értünk el, a következő napok még komoly tárgyalásokat kívánnak. Általában is az első fél évet adó elnökségnek az utolsó hónapja a legnehezebb, addigra érnek be a tárgyalási folyamatok. Nehezíti az elnökségi feladatainkat, hogy a hatos jogszabálycsomag elfogadása függ az egyes tagállamok belpolitikai viszonyaitól is. Ebben a dossziéban nemcsak a 27 tagállamnak kell megegyeznie, hanem még az Európai Parlamenttel (EP) is egyezségre kell jutnia a tagországok kormányait képviselő tanácsnak. A tanáccsal már márciusban létrejött a megállapodás, és ennek a mandátumnak az alapján tárgyalunk az EP-vel. A kedd esti informális pénzügyminiszteri ülésen beszámoltunk arról, mit értünk el eddig az EP-vel, hol van még szükség az álláspont módosítására. Április végén, amikor az EP elfogadta a hatos jogszabálycsomaghoz fűzött módosításait, még 1900 indítványról szavazott a képviselő-testület, ma pedig egy kezemen meg lehet számolni a nyitott kérdéseket.

– A horvát csatlakozási tárgyalások lezárása annyiban egyszerűbb lehet, hogy itt nincs szükség az Európai Parlamenttel történő megegyezésre.

– Valóban, ám ahhoz, hogy a magyar elnökség alatt lezárhassuk a nyitva álló négy fejezetet, még sokat kell dolgoznunk. A legnagyobb kérdés az, hogy a tagállamokon belüli eljárási folyamatok mennyi időt vesznek igénybe. Mind a horvát tárgyalások, mind a hatos jogszabálycsomag esetében az a cél, hogy a politikailag legfontosabb kompromisszumok megszülessenek a június 24-i EU-csúcsig, illetve a horvát tárgyalások esetében legkésőbb június végéig.

– Az elnökség másik kiemelt feladata, a mielőbbi román és bolgár schengeni csatlakozás ügyében bár nem valósult meg az eredetileg tervezett márciusi belépés, a tagállamok a múlt héten kimondták, hogy a két ország technikai értelemben felkészült a tagságra.

– Az egyik legnagyobb elnökségi sikernek tartom ez utóbbi tanácsi döntést. Tavaly karácsonykor ugyanis Németország és Franciaország még arról beszélt, nem látja érettnek a pillanatot, hogy a két ország belépjen az övezetbe. Programunkban mégis úgy foglaltunk állást, hogy mindent megteszünk a két állam schengeni csatlakozása érdekében, és üdvözölni szeretnénk a két országot, amint teljesítik a feltételeket. Fél év alatt eljutottunk odáig, hogy a tagállamok kimondták: felkészült a két ország a csatlakozásra. Szeptemberben a tanács visszatér a végleges döntésre. Ez a magyar Schengen-csatlakozásnál is hasonlóan történt. Optimista forgatókönyv szerint az idén októberben megtörténhet a reptéri határnyitás.

– Az év elején azt írta az elnökségi honlapon vezetett blogjában, hogy az elnökség sikere azon múlik majd, hogy a gazdasági válságra milyen válaszokat tud adni az EU a magyar vezetés alatt. Ennek csak egy része a közös gazdasági kormányzásról szóló hatos jogszabálycsomag.

– Az elnökség mindig is azt hangoztatta, hogy az eurót meg kell menteni, és a valutauniót meg kell erősíteni. Számos olyan vonatkozása van ennek a folyamatnak, amelyben Magyarország mint eurózónán kívüli tagállam nem vesz részt. Ilyen a görög helyzet is. A hatos jogszabálycsomag elfogadása mellett igen fontos kérdés az európai szemeszter első alkalommal történő megvalósítása is, ez arról szól, hogyan tud az Európai Bizottság előzetesen javaslatokat tenni és ajánlásokat megfogalmazni a tagállamok költségvetési tervezési folyamataival kapcsolatban.

– A médiatörvény kapcsán az elnökség komoly támadások kereszttüzébe került az év első heteiben. Ez mennyire volt hatással az elnökség szakmai munkájára?

– Intenzív felkészülés után egy olyan programot tettünk le az asztalra, amely az EU legfontosabb kihívásaira kereste a választ. Januárban ezt az Európai Parlament is elismerte, a kérdéseik 95 százaléka nem is a programra irányult. Márciusban már megjelentek az első nyilvános pozitív vélemények az elnökségről az uniós tagállamok szakmai és politikai köreiben. Addigra világossá vált, hogy megfelelően látjuk el az elnökségi feladatokat, mert tényleg azt a szerepet játsszuk, amit egy elnökségnek be kell töltenie: kompromisszumokat építünk, megpróbáljuk a közös álláspontokba becsatornázni az egyes tagállami szempontokat.

– Február közepén született meg az a döntés, hogy mégsem a magyar elnökség, hanem a második fél évben esedékes lengyel elnökség idején tartják meg a keleti partnerségi csúcstalálkozót. A hivatalos indoklás szerint különböző nemzetközi események torlódása miatt kellett elhalasztani a Gödöllőre tervezett csúcsot, amelyre az összes EU-tagállam vezetőjét várták. Egyesek azonban a médiatörvény fogadtatásával hozták összefüggésbe a döntést. Presztízsszempontból mekkora kárt okozott az országnak, hogy mégsem hazánk rendezi a találkozót?

– A csúcstalálkozót senki nem vette el Magyarországtól, mi döntöttünk úgy technikai okokból, hogy a lengyelekkel közösen, a második fél évben rendezzük meg az eseményt, mint ahogy a gödöllői csúcsot is közösen rendezte volna meg a két tagállam. A halasztásnak igazából semmilyen visszhangja nem volt a tagállamokban, sőt, néhány hónappal később már inkább azt mondták, pozitív volt a döntés, mert így a legégetőbb problémákra – az észak-afrikai helyzet, illetve a görög és a portugál adósságválság kezelésre – tudta összpontosítani energiáit az unió. Több idő maradt így a keleti partnerség jövőjének végiggondolására is. Az Európai Bizottságnak például csak a napokban jelent meg az erre vonatkozó javaslata.

– Az adófüggetlenség megőrzésére hivatkozva Magyarország nem csatlakozott a társaságiadó-alap harmonizációját célul kitűző euró plusz paktumhoz. Nem félő, hogy ezzel a döntéssel Magyarország kívül marad egy olyan körből, amely a valutaunió jövőjét határozhatja meg, miközben az országnak továbbra is az a célja, hogy idővel bevezesse a közös európai valutát?

– Alapvetően nem érzékelem azt, hogy ilyen szempontból az országnak hátránya származott volna a kimaradásból. A kérdés egyébként nyitva van, tehát nem egyszeri lehetőség volt csatlakozni. Ma a magyar gazdaság érdeke azt diktálja, ne lépjünk be, mert a vállalati adórendszerünk versenyképességét érintené hátrányosan a csatlakozás.

– A hivatalos EU-elnökségi program mellett az élet produkált egy másikat is. Gondolok itt az észak-afrikai helyzet, a japán atomkatasztrófa vagy a németországi hasmenéses járvány kezelésére. Hogyan értékeli az ezeken a területeken nyújtott elnökségi munkát?

– Azt mondják, az elnökségek valódi megítélése jórészt azon múlik, hogyan tudják kezelni az ilyen, előre nem látható eseményeket. Ezek kapcsán is pozitív volt a visszhang a tagállamok részéről. Az olaszországi Lampedusa szigetén kialakult menekültválság, illetve a japán katasztrófa esetében is igen gyorsan hívtuk össze az illetékes miniszterek ülését. A kólibaktérium által okozott hasmenéses fertőzés kapcsán pedig agrárminiszteri ülést hívtunk össze múlt hét kedden, amelyen elértük, hogy 210 millió eurót adjanak a bajba jutott gazdáknak.

– Az elnökség tapasztalatait miként tudja majd hasznosítani a külügyi tárca? Milyen lesz a magyar Európa-politika július 1-je után?

– Most véglegesítjük az elnökség utáni magyar uniós politika kialakítására vonatkozó koncepciót. Az uniós színtéren is a Magyarországot leginkább érintő kérdések, problémák megoldására kell fókuszálnunk. Ilyen például az adósságcsökkentés, a munkahelyteremtés, a gazdasági növekedés előmozdítása. Hét év tagság után fontos cél, hogy egy pozitív jelzővel illetett, az érdekeit következetesen képviselő, de az európai vitákhoz hozzáadott értéket szállítani képes országként lépjünk fel az elnökség után.