Így osztják fel egymás közt a világot a tech-gigászok

Ami tíz-húsz évvel ezelőtt csak ígéretnek tűnt, az mára kézzelfogható valóság: a világ tíz legnagyobb vállalatából három információtechnológiával foglalkozik. A hármójuk közötti rivalizálás pedig a mobiltelefonok kapcsán teljesedik majd ki valódi háborúvá.

Úgy tűnik, az okostelefonok hozzák el az IT eddig be nem teljesített nagy ígéretét: az intuitív, felhasználóbarát megoldást a mindennapi problémák kezelésére. A készülékek kis mérete lehetővé teszi, hogy mindig velünk legyenek, a hálózati lefedettség általánossá válása leküzdötte a memóriakorlátokat, és végül az érintőképernyő elhozta a felhasználóbarát kezelési felületet. Ennek megfelelően várhatóan az okostelefonok lesznek azok a számítógépek, amelyeket előbb-utóbb a világ szinte valamennyi lakosa használ. Ezért lesz ez nemsokára a világ legnagyobb iparága.

Ennek az iparágnak az egyik legfontosabb jellegzetessége, hogy az interoperabilitás igénye miatt hosszú távon csak néhány meghatározó játékosa lehet. Hardvergyártó persze lesz rengeteg, applikációkat pedig minden bizonnyal hamarosan milliónyi cég fog írni, de a működés lelkét jelentő operációs rendszereket csak két vagy három vállalat kontrollálja majd. Erre a pozícióra jelenleg három komoly aspiráns van: az Apple, a Google és a Microsoft.

Az Apple kétségtelenül a leginnovatívabb hármójuk közül. Az iPod, az iPhone és az iPad mind-mind forradalmasította a kategóriáját. Különleges felhasználóélményt nyújtanak, és ami még fontosabb, teljesen új üzleti modellt teremtettek ezekben a szegmensekben azzal, hogy applikációkból külön kis ökoszisztémát kreáltak, amely bevételeinek jelentős részét megtartja az Apple saját magának.

A Google nem hardver, hanem szoftver irányból érkezett, annak is az internetes applikációs oldaláról. Az Apple-n kívül csak róluk mondható el, hogy valószínűleg már évekkel ezelőtt látták, hogy abba az irányba tart a piac, ahova az most került. Az üzleti modelljük azonban mégis szöges ellentéte az Apple-ének. A Google-é a világ legnagyobb marketing-adatbázisa, és a bevételei döntő többségét reklámeladásokból teremti meg. Amikor az iPhone zárt értékesítési rendszereket épít, akkor a Google által promotált Android ennek teljesen az ellenkezőjét kínálja: nyitottságot és korlátlan hozzáférést.

A Microsoft az IT-forradalom első igazi nagy győztese volt, de már hosszú ideje csak utat keres. Igazi védekező alapállást felvéve minden felbukkanó technológiába betették a lábukat, majd azt megpróbálták a meglévő Windows platformjukkal összehegeszteni. Az okostelefon-forradalomról azonban nagyon lemaradtak, a régi Windows-logika ugyanis nem működött ezeken a készülékeken. Most pedig az Apple üzleti modelljét követve próbálják az iparág eddigi veszteseit felsorakoztatni maguk mögött, hogy így érhessék el a túléléshez szükséges kritikus tömeget.

Mindebben a kavalkádban a legnagyobb kérdés az, hogy az Apple és a Microsoft által képviselt zárt rendszer vagy a Google által hirdetett nyílt ökoszisztéma válik uralkodóvá. Előbbi a fogyasztó szempontjából drágább, de egy kötelező minimumminőséget biztosít. Utóbbi semmilyen átláthatóságot nem ad, és rendkívül ingadozó minőségű megoldásokat kínál, de mindezt ingyen teszi. Előbbi nem teszi kötelezővé a reklámok „élvezetét”, utóbbi gyakorlatilag igen.

A legvalószínűbb persze az, hogy mindegyik megtalálja a maga helyét. Az Android uralhatja a piac alsó szegmensét, ahol az ingyenesség „mindent visz”, miközben az Apple minden bizonnyal hosszú távon is megtarthatja a drága legfelső kategóriát, ami pedig egy ügyes Microsoftnak lehetővé tenné, hogy hardvergyártó szövetségeseivel kisajátítsa a felső közepet.
Ehhez persze az Androidnak túl kell élnie az ellene folyó szabadalmi perek tömkelegét, az Apple-nek bizonyítania kell, hogy Steve Jobs betegszabadsága ellenére is képes piacteremtő újításokkal megjelenni, és a Microsoft egyszerűen nem hibázhatja el a Nokia-szövetséget. Ellenkező esetben jön a negyedik játékos, hogy felborítson mindent.